Pitanéi Arkeszilaosz

Manapság a Pitanéi Arkeszilaosz olyan téma, amely egyre fontosabbá vált a modern társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Pitanéi Arkeszilaosz központi vita- és érdeklődési ponttá vált minden korú és hátterű ember számára. Ahogy közeledünk a Pitanéi Arkeszilaosz hatásának további megértéséhez, új kérdések és kihívások merülnek fel, amelyeket érdemes megvizsgálni. Ebben a cikkben elmélyülünk a Pitanéi Arkeszilaosz világában, feltárva annak különféle aspektusait, következményeit és következményeit a mindennapi életünkben. Történetétől a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig egy kimerítő elemzésbe merülünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a Pitanéi Arkeszilaosz fontosságát napjainkban.

Pitanéi Arkeszilaosz
Születetti. e. 315
Pitané
Elhunyti. e. 241
Athén
Állampolgárságaathéni
Foglalkozásafilozófus
TisztségePaltón Akadémiájának szkholarkhésze (i. e. 260-as évek – i. e. 241)
Filozófusi pályafutása
Ókori Görögország
– Ókor –
Iskola/Irányzatszkepticizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Pitanéi Arkeszilaosz témájú médiaállományokat.

Pitanéi Arkeszilaosz (ógörögül: Ἀρκεσίλαος,latinul: Arcesilaus), (Pitané, i. e. 315 – Athén, i. e. 241) görög filozófus. A dialektikus szkepticista Középső Akadémia néven ismert filozófiai iskola egyik alapítója és első vezetője volt volt.

Élete

Arkeszilaosz az anatóliai Pitané nevű településen született. Első tanítója a matematikus Autolükosz volt, később egy athéni szemész, Xantosz tanítványa lett, majd Theophrasztoszé és még később Krantóré.[1] Diogenész Laertiosz feljegyzéseiből tudjuk, hogy tékozló életet élt s „szeretett lakmározni, de csak azokkal akik vele egy véleményen voltak.” Bár nyilvánosan együtt élt két hetérával és a férfiakat sem vetette meg, sohasem nősült meg és gyerekei sem születtek.[2] Szmürnai Hermipposzra hivatkozva Diogenész azt állítja, hogy Arkeszilaosz hetvenöt éves korában halt meg, halálát „keveretlen bor túlzott fogyasztása” okozta.

Filozófiája

Arkeszilaosz meglátása szerint nincs megítélhető különbség az igaz és a hamis percepció között. Tanításaiban azt a szkeptikus gyakorlatot alkalmazta, hogy bármely kérdésről is volt szó, mindkét lehetséges válasz mellett/ellen érvelt.

Valószínűleg Arkeszilaosztól származik az akadémiai szkepszis Cicerótól idézett négy fő tétele: Az első: létezik hamis képzet; a második: ez nem fogható fel; a harmadik: ha van több képzetünk, amelyek semmiben sem különböznek egymástól, lehetetlen, hogy közülük egyeseket fel lehessen fogni, másokat nem; a negyedik: egy olyan, érzéki eredetű igaz képzet sincs, amely mellett ne állna ott egy másik képzet, amely attól semmiben sem különbözik, amelyet viszont nem lehet felfogni.[3] Figyelembe véve azt a kritériumot is miszerint nem mindig tudunk megkülönböztetni egymástól megragadó és nemmegragadó képzeteket (részegség ill. álomargumentum) azt a következtetést vonta le a filozófus, hogy fel kell függesztenünk az ítéleteinket.

Jegyzetek

  1. ↑ DL IV. 6
  2. ↑ Uo.
  3. ↑ Antik szkepticizmus (1998) pp. 27.

Források

  • Antik szkepticizmus. Szerk. Kendeffy Gábor. (hely nélkül): Atlantisz Kiadó. 1998. ISBN 963-9165-05-0  
  • Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei. Ford. Rokay Zoltán. (hely nélkül): Jel. 2005. ISBN 963-9318-85-X  
  • Filozófiai kisenciklopédia. Szerk. Bánki Dezső. (hely nélkül): Magyar Könyvklub. 1993. ISBN 963-09-3673-9  

További irodalom