Oregoni luc

Ebben a cikkben a Oregoni luc-et különböző nézőpontokból közelítjük meg azzal a céllal, hogy elmélyüljünk annak fontosságában, előfordulásában és jelenkori relevanciájában. Ennek megfelelően a Oregoni luc-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, összpontosítva annak időbeli alakulására, a társadalomra gyakorolt ​​hatására és a különböző területekre gyakorolt ​​hatására. Hasonlóképpen releváns adatok, tanulmányok és gondolatok kerülnek bemutatásra, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy átfogó és gazdagító képet kapjon a Oregoni luc-ről. Ennek a cikknek az eredetétől a jelenlegi helyzetéig, a kulturális, társadalmi, politikai vagy gazdasági szférába gyakorolt ​​hatásain keresztül, az a célja, hogy megvilágítsa a Oregoni luc-et, és teret teremtsen az elmélkedéshez és a vitához e rendkívül transzcendentális téma körül.

Oregoni luc
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Lucfenyő (Picea)
Fajcsoport: Omorika
Faj: P. breweriana
Tudományos név
Picea breweriana
S.Watson
Szinonimák
  • Picea pendula S.Watson
  • Pinus breweriana (S.Watson) Voss
Elterjedés
Elterjedési területe Oregon és Kalifornia határán
Elterjedési területe Oregon és Kalifornia határán
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Oregoni luc témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Oregoni luc témájú médiaállományokat és Oregoni luc témájú kategóriát.

Az oregoni luc (Picea breweriana) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj.[1][2]

Neve és rendszertana

A fajnevét azaz a breweriana-t, William Henry Brewer, amerikai botanikusról kapta.[3][4] A DNS-vizsgálatok azt mutatták,[5][6] hogy a szitka lucnál (Picea sitchensis), csak az oregoni luc bazálisabb, azaz ősibb. Az összes többi lucfaj változatosabb, ami arra hagy következtetni, hogy a lucfenyők az észak-amerikai kontinensről származnak.[5]

Származása, elterjedése

Oregon és Kalifornia államok határvidékén, a Klamath-hegységben endemikus fafaja. A természetben általában 1000-2700 méter között lelhető fel.[7][8][9][10] Az Egyesült Királyságban és Skandináviában kedvelt díszfa. Elnyerte a The Royal Horticultural Society a Royal Horticultural Society Award of Garden Merit, azaz nagyjából Kerti Termesztésre Érdemes Növény Díját.[11]

Megjelenése, felépítése

Nagy fa: általában 20-40 méterre, de akár 54 méteresre is megnőhet. Törzsének átmérője elérheti az 1,5 métert. Lilás-sürke kérge vékony, pikkelyes. A legalább 10-20 éves, azaz 1,5-2 méter magas példányok ágairól tömegesen, „függönyt” alkotva lógnak le a törpehajtások; odáig ágai a többi lucéra hasonlítanak. A friss hajtások narancssárgás-barnák.

15-35 milliméter hosszú, fényesen sötétzöld tűlevelein 2 sor fehér gázcserenyílást találunk.[7][8]

Hengeres toboza, 8-15 centiméter hosszú. Fiatalon, csukott állapotában 2 centiméter, éretten 3-4 centiméteresre nyílik. A hajlékony tobozpikkelyek 2 centiméteresek. A fiatal toboz lila, 5-7 hónap után világos vörösesbarnára érik. A fekete magok 3-4 milliméteresek, 12-18 milliméteres, világosbarna szárnyakkal.[7][8]

Életmódja

Lassan, évente kevesebb mint 20 centimétert növő örökzöld fenyőfa. Jól tűri a fagyos teleket és a száraz nyarakat. A hegyoldalakon nő.[7][8][12]

Képek

  • Kifejlett faként
    Kifejlett faként
  • Fiatal példány ága
    Fiatal példány ága
  • Alálógó ágak
    Alálógó ágak
  • Levelei
    Levelei
  • közelről
    közelről
  • Kinyilva
    Kinyilva
  • Fiatal és
    Fiatal és
  • idős tobozok
    idős tobozok

Jegyzetek

  1. ↑ Nelson, J. & Farjon, A.: 'Picea breweriana'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 3.1. International Union for Conservation of Nature, 2010. (Hozzáférés: 2013. november 10.)
  2. ↑ BSBI List 2007 (xls). Botanical Society of Britain and Ireland. . (Hozzáférés: 2014. október 17.)
  3. ↑ (2008) „Thomas Jefferson Howell and the First Pacific Northwest Flora” (PDF). Kalmiopsis 15, 32–41. o. (Hozzáférés: 2012. március 5.) 
  4. ↑ Hyam, R.. Plants and their names : a concise dictionary. Oxford University Press, 392. o. (1995). ISBN 978-0-19-866189-4 
  5. ↑ a b Ran, J.-H., Wei, X.-X. & Wang, X.-Q. 2006. Molecular phylogeny and biogeography of Picea (Pinaceae): Implications for phylogeographical studies using cytoplasmic haplotypes. Molecular Phylogenetics and Evolution|Mol Phylogenet Evol. 41(2): 405–19.
  6. ↑ Sigurgeirsson, A. & Szmidt, A.E. 1993. Phylogenetic and biogeographic implications of chloroplast DNA variation in Picea. Nordic Journal of Botany 13(3): 233–246.
  7. ↑ a b c d Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.
  8. ↑ a b c d Rushforth, K. (1987). Conifers. Helm ISBN 0-7470-2801-X.
  9. ↑ Gymnosperm Database: Picea breweriana
  10. ↑ US Forest Service Silvics Manual: Picea breweriana Archiválva 2010. szeptember 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. ↑ RHS Plant Selector - Picea breweriana'. . (Hozzáférés: 2013. május 26.)
  12. ↑ Frank Lang's Nature Notes: US Forest Service ecology and the naming

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Picea breweriana című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk