A Olimpiai zászló témája mindig nagy érdeklődést és vitát vált ki a szakértők és a nagyközönség körében. A sok éves múltra visszatekintő Olimpiai zászló számos tanulmány, kutatás és vita tárgya volt különböző tudományterületeken. A társadalomra gyakorolt hatásától a gazdaságra gyakorolt hatásáig a Olimpiai zászló ma nagyon fontos témának bizonyult. Ebben a cikkben a Olimpiai zászló különböző aspektusait vizsgáljuk meg, az eredetétől a jelenlegi helyzetig, hogy teljes és naprakész képet nyújtsunk erről a fontos témáról.
Olimpiai zászló | |
![]() | |
Típus | sportzászló |
Használat | olimpiai játékok |
Elfogadva | 1913. |
Leírás | fehér alapon az olimpiai ötkarika |
Tervező | Pierre de Coubertin |
A legismertebb sportzászló az olimpiai játékok lobogója, amelyet 1913-ban tervezett Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai eszme elindítója. A zászlón fehér alapon az olimpiai jelkép, az egymásba fonódó öt karika látható.
Nyilvánosan először Párizsban vonták fel, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásának huszadik évfordulóján. Először az 1920-as olimpián használták Antwerpenben.
A megnyitó ceremónián felvonják a nagyméretű lobogót, amely a játékok végéig a helyén marad. Az atléták az olimpiai zászló sarkát fogva teszik le esküjüket, és a nyitó- és záróünnepségen különféle zászlók kapnak szerepet.
Pierre de Coubertin a zászlót így mutatta be: „Az olimpiai zászló fehér háttér öt összefonódó karikával a közepén: kék, sárga, fekete, zöld és piros Ez az ábrázolás szimbolikus; Az öt kontinenst jelképezi, akiket az olimpiai eszme egyesített, amíg a hat szín azokból áll össze, melyek minden nemzeti zászlón megjelennek jelen korunkban.” (1913) Textes choisis II, p.470.
Az Olimpiai Bizottság állásfoglalása szerint a földrészek és a karikák nincsenek egymáshoz egyenként hozzárendelve. Az öt karika együttesen képviseli azt az öt földrészt, amelyik részt vesz a játékokon. Észak- és Dél-Amerikát egybeszámítják, míg Eurázsiát Európára és Ázsiára bontva; Antarktisz pedig nincs köztük. (A hivatalos kézikönyv egy darabig a kék karikát Európához, a sárgát Ázsiához, a feketét Afrikához, a zöldet Ausztráliához és a pirosat pedig az amerikai kontinenshez rendelte, de mivel nem találták kellően megalapozottnak, hogy ez a hozzárendelés Pierre de Coubertin báró eredeti elgondolásának felel meg, 1951-ben elvetették.[1])