Nyilasi János

Ebben a cikkben elmélyülünk a Nyilasi János lenyűgöző világában. Az eredetétől a mai relevanciájáig feltárjuk a témával kapcsolatos legfontosabb szempontokat. Megvizsgáljuk a társadalomra gyakorolt ​​hatását, a különböző területeken gyakorolt ​​hatását, valamint az általa jelentett kihívásokat és lehetőségeket. Ennek mentén elmerülünk egy kimerítő elemzésben, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Nyilasi János jelentőségét és hatókörét, teljes és frissített látásmódot kínálva a ma oly fontos témáról.

Nyilasi János
Született1922. május 11.
Szombathely
Elhunyt1978. december 16. (56 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1945)
SírhelyeFarkasréti temető (3/1-1-123)[1][2]

Nyilasi János (Szombathely, 1922. május 11.Budapest, 1978. december 16.) magyar kémikus, az ELTE egyetemi tanára, a kémiai tudományok doktora (1965).[3]

Életpályája

1945-ben diplomázott a budapesti tudományegyetemen, mint vegyész. Az Általános Kémiai Intézetben kezdte meg tudományos munkáját, Gróh Gyula mellett. 1947-ben doktori értekezése a fehérjék kobalt-komplexeinek és a zselatin hidrolízisével foglalkozott. 1954-ben a kandidátusi értekezése a fehérjék biuret reakcióját tárgyalta.

Munkássága

Az aminosavak, peptidek és fehérjék fémkomplexeinek tanulmányozása után az ozmium vegyületek kutatásával foglalkozott. E témakörben mintegy 80 dolgozata jelent meg. Különös hangsúlyt fektetett az oktatásra, a tanárképzésnek és továbbképzésnek jelentős alakja volt. Részt vállalt a középiskolai kémia tantervi reformjában, több tankönyvet írt. Szabadegyetemi előadó és ismeretterjesztő volt.

Sírja a Farkasréti temetőben található (3/1-1-123).[3][4]

Művei

Díjai

Jegyzetek

Források

További információk