Ebben a cikkben elmélyülünk a Nyilasi János lenyűgöző világában. Az eredetétől a mai relevanciájáig feltárjuk a témával kapcsolatos legfontosabb szempontokat. Megvizsgáljuk a társadalomra gyakorolt hatását, a különböző területeken gyakorolt hatását, valamint az általa jelentett kihívásokat és lehetőségeket. Ennek mentén elmerülünk egy kimerítő elemzésben, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Nyilasi János jelentőségét és hatókörét, teljes és frissített látásmódot kínálva a ma oly fontos témáról.
Nyilasi János | |
Született | 1922. május 11. Szombathely |
Elhunyt | 1978. december 16. (56 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | egyetemi tanár |
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1945) |
Sírhelye | Farkasréti temető (3/1-1-123)[1][2] |
Nyilasi János (Szombathely, 1922. május 11. – Budapest, 1978. december 16.) magyar kémikus, az ELTE egyetemi tanára, a kémiai tudományok doktora (1965).[3]
1945-ben diplomázott a budapesti tudományegyetemen, mint vegyész. Az Általános Kémiai Intézetben kezdte meg tudományos munkáját, Gróh Gyula mellett. 1947-ben doktori értekezése a fehérjék kobalt-komplexeinek és a zselatin hidrolízisével foglalkozott. 1954-ben a kandidátusi értekezése a fehérjék biuret reakcióját tárgyalta.
Az aminosavak, peptidek és fehérjék fémkomplexeinek tanulmányozása után az ozmium vegyületek kutatásával foglalkozott. E témakörben mintegy 80 dolgozata jelent meg. Különös hangsúlyt fektetett az oktatásra, a tanárképzésnek és továbbképzésnek jelentős alakja volt. Részt vállalt a középiskolai kémia tantervi reformjában, több tankönyvet írt. Szabadegyetemi előadó és ismeretterjesztő volt.
Sírja a Farkasréti temetőben található (3/1-1-123).[3][4]