Napjainkban a Nyéki Imre olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált társadalmunkban. Megjelenése óta különböző területeken különböző véleményeket és vitákat váltott ki. A Nyéki Imre hatása nem korlátozódik egyetlen területre, hanem a mindennapi élet több területére is kiterjed. Éppen ezért kulcsfontosságú ennek a kérdésnek az alapos elemzése, megértve annak következményeit és következményeit. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Nyéki Imre jelentőségét és hatását a különböző kontextusokban, azzal a céllal, hogy elősegítsük a jelenség széles körű és kritikus látásmódját.
Nyéki Imre | |
Született | 1928. november 1.[1] Szerep |
Elhunyt | 1995. március 27. (66 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | úszó |
Sírhelye | Farkasréti temető (935-2-42)[2][3] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nyéki Imre témájú médiaállományokat. | |
Szerzett érmek | |||||||||||||
|
Nyéki Imre (Szerep, 1928. november 1. – Budapest, 1995. március 27.) Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes magyar úszó, edző.
1941-től a Ferencvárosi TC, 1945-től az Újpesti TE, 1947-től a Budapesti Előre, 1949-től 1958-ig pedig a Budapesti Honvéd versenyzője. 1947 és 1958 között harmincötszörös magyar bajnoki címet tudhatott magáénak, valamint a válogatott keretnek is tagja volt. A monte-carlói Európa-bajnokságon a bronzérmes négyszer 200 méteres gyorsváltó tagjaként szerepelt. Az 1948-as londoni olimpián második helyezést értek el. 1949-ben Budapesten a százas és a kétszázas gyorsváltóval főiskolai világbajnoki címet nyert, 400 gyorson ezüstérmet szerzett. 1951-ben Berlinben 200 és 400 méter háton, valamint a négyszer kétszázas gyorsváltóval főiskolai világbajnok lett, 200 és 400 gyorson második helyezett. 1952-ben ötödik lett a váltóval a helsinki olimpián. 1954-ben Torinóban Európa-bajnok 100 gyorson és a váltóval, 400 méter gyorson pedig hatodik. Budapesten 100 és 400 gyorson, illetve a négyszer százas vegyes- és a négyszer kétszázas gyorsváltóval főiskolai világbajnok lett. Az 1958-as budapesti Európa-bajnokságon bronzérmet nyert a gyorsváltóval. 1960-ban edzői oklevelet szerzett a Sportvezető és Edzőképző Intézetben. 1957-től mint vendéglátóipari üzletvezető működött. 1988-ban vonult nyugdíjba. 1995-ig az albertfalvai Kondorosi úti uszodában edzett a Senior úszó klub tagjaként. A kiváló sportoló tiszteletére és emlékére vette fel az uszoda a nevét 1997-ben.[4]