Nyári szarvasgomba

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Nyári szarvasgomba témáját és mindazt, ami vele jár. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig elemezzük ennek a lenyűgöző témának az összes oldalát. A történelem során a Nyári szarvasgomba döntő szerepet játszott a különböző társadalmak identitásának és kultúrájának kialakításában, és elengedhetetlen, hogy megértsük hatását a modern világban. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül a Nyári szarvasgomba-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk, beleértve annak politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális vonatkozásait. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Nyári szarvasgomba hogyan fejlődött az idők során, és hogyan befolyásolta mai életünket és gondolkodásunkat. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó képet adjon a Nyári szarvasgomba-ről, és egy mindenki számára releváns témát kíván megvilágítani.

Nyári szarvasgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Tömlősgombák (Ascomycota)
Osztály: Pezizomycetes
Rend: Csészegombák (Pezizales)
Család: Tuberaceae
Nemzetség: Tuber
Faj: T. aestivum
Tudományos név
Tuber aestivum
Vittad.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyári szarvasgomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyári szarvasgomba témájú kategóriát.

A nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) a Pezizomycetes osztályának a csészegombák (Pezizales) rendjéhez, ezen belül a Tuberaceae családjához tartozó faj.

Jellemzése

Az ehető szarvasgombák között a nyári szarvasgomba kevésbé értékes faj. Többé-kevésbé gömbölyű termőtestét piramis alakú fekete szemölcsök fedik, átlagosan dió nagyságú, azonban mogyoró-ökölnagyságú, sőt néha még nagyobb is lehet. A gomba belsejében a kemény szürkésbarna hús fehérrel erezett. Jellegzetes illata a főtt kukoricára emlékeztet, finom dióízű.

Előfordulása

Bükk- és tölgyfák alatt élő faj. Széles körben elterjedt Közép- és Dél-Európában, valamint Skandinávia déli részén. Általában 10-30 centiméterre a föld alatt él, ezért nem könnyű megtalálni.

Keresése

Nincs könnyű dolga annak, aki segítség nélkül akarja megtalálni a szarvasgombát. Árulkodó jelek persze vannak: a termőtestek vonzzák a gombaszúnyogokat, ezek jelenléte elárulja a talajban rejtőző szarvasgombát. Egyes esetekben a szarvasgombatelep felett nagy területen kiég a fű. Nyomra vezethet, hogy a gomba a növekedése során megrepeszti a talajt, és ezek a repedések láthatóvá válnak, ha az avart elkotorják. Máskor apró legyek vagy vadtúrások jelzik a gombát.

Jobb eredményt lehet elérni segítőtársakkal. A hagyományos, önkéntes nyomravezető a sertés. Nem kell tanítani, idomítani, mert imádja a szarvasgombát. Ez egyben a legnagyobb hátránya is, mert a megtalált gombát maga szeretné elfogyasztani. Ebből kifolyólag gyakran kerül sor összetűzésre a sertés és gazdája között. Itt általában a sertés húzza a rövidebbet, de nem mindig. A sertéssel dolgozó gombászoknak gyakran hiányzik egy-két ujja. A kutyát viszont nem érdekli a szarvasgomba, meg kell rá tanítani. Keresésre használják a vizslát: jól keres, de szíve szerint inkább vadászna. A labradorban kevesebb a vadászösztön, az ő figyelmét legfeljebb az egérlyukak terelik el.

Hasonló fajok

Jegyzetek

  1. ↑ Gyakoribb gombáink. Vasas Gizella, Locsmándi Csaba. Budapest: Műszaki Kiadó. 2010. 37. o. ISBN 978-963-16-4386-2  

Források