Nancy Allen (színművész)

Mai cikkünkben a Nancy Allen (színművész)-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. A Nancy Allen (színművész) sok embert érint életük különböző területein, legyen szó személyes, szakmai vagy akár társadalmi szinten. Ez egy olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elemzésünket, hiszen hatása jelentős lehet mindennapi életünkben. Ebben a cikkben a Nancy Allen (színművész) különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a következményeiig, beleértve a lehetséges megoldásokat vagy a kezelés módjait. Reméljük, hogy ez a cikk mélyebb betekintést nyújt a Nancy Allen (színművész)-be, és segít jobban megérteni a relevanciáját a mai társadalomban.

Nancy Allen
SzületettNancy Anne Allen
1950. június 24. (74 éves)[1]
Bronx
Állampolgárságaamerikai[2]
Nemzetiségeamerikai
Házastársa
Foglalkozása
Iskolái
  • Lee Strasberg Theatre and Film Institute
  • Academy of Mount St. Ursula High School
  • High School of Performing Arts
Színészi pályafutása
Aktív évek1962 – 2008
Híres szerepei
A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Allen témájú médiaállományokat.
A „Nancy Allen” lehetséges további jelentéseiről lásd: Nancy Allen (egyértelműsítő lap).

Nancy Anne Allen (Bronx, New York City, 1950. június 24. – ) többszörös Szaturnusz-díjra jelölt amerikai színésznő., a Robotzsaru filmek egyik főszereplője.

Élete

Származása, ifjúsága

New York Yonkers nevű elővárosában nőtt fel. Apja rendőr volt. Félénk kislány volt, anyja a tánctanulásra ösztönözte, egy évet járt a bronxi Academy of Mount St. Ursula előaóművészeti középiskolába, később érdeklődése a színművészet felé fordult, és a Jose Quintanos School for Young Professionals nevű alapítványi tehetséggondozó iskolába járt. 1962-ben, 15 éves korában egy televíziós reklámfilmecskében szerepelt.

Színészi pályája

Első komolyabb filmszerepét Hal Ashby rendező 1973-as Az utolsó szolgálat című filmdrámájában játszotta, mint Jack Nicholson aggódó barátnője. 1973-ban feleségül ment Brian De Palma filmrendezőhöz, aki több filmjében is főszerepet adott neki, először a Stephen King regényéből készült 1976-os Carrie című misztikus horrorfilmben, Sissy Spacek és Piper Laurie társaságában. A filmet a United Artists készítette. 1978-ban Robert Zemeckis rendező Add a kezed! című fekete komédiájában egy Beatles-rajongó tinilányt alakított. 1979-ben Steven Spielberg Meztelenek és bolondok című háborús filmkomédiájában Dan Aykroyd és John Belushi mellett játszott.

Brian De Palma 1980-as Gyilkossághoz öltözve című bűnügyi horrortörténetében ő kapta a női főszerepet, Michael Caine és Angie Dickinson mellett. Egy fiatal prostituáltat játszott, akit egy nőnek öltözött kéjgyilkos üldöz. Ezért az alakításáért jelölték az év színésznő felfedezettjének járó Gloden Globe-díjra, és ugyanakkor érdekes módon a legrosszabb színésznőnek járó Arany Málna díjra is. 1981-ben Brian De Palma újabb főszerepet adott feleségének a Halál a hídon című politikai krimijében.

Stewart Raffill rendező 1984-es Az idő pallosa – A Philadelphia kísérlet című science-fiction kalandfilmjében nyújtott alakításáért Szaturnusz-díjra jelölték. 1987-ben ismét főszerepet kapott, Anne Lewis rendőrnőt, a címszereplő Peter Weller partnerét alakította Paul Verhoeven rendező Robotzsaru című nagy sikerű akciófilmjében, mely a műfaj klasszikusává, szinte kultuszfilmmé vált. Sikere megalapozta hollywoodi újonc, a holland Verhoven rendező további pályáját.[3] Allen ugyanezt a szerepet vitte tovább az 1990-es folytatásban, Irvin Kershner rendező Robotzsaru 2.-jében, majd Fred Dekker rendező 1993-as – lényegesen gyengébb – Robotzsaru 3.-jáben is. A rendőrtiszti szerep hitelesebbé tételéhez harcművészeteket tanult és rendőri kiképzésen is részt vett. Az 1. és 3. részekben játszott szerepeivel újabb Szaturnusz-díj jelöléseket szerzett. Az első Robotzsaru-filmek idején Allen szerepelt Abel Ferrara rendező The Gladiator című 1986-os akciófilmjében, ahol Ken Wahl és Robert Culp társaságában egy országúti sorozatgyilkos utáni kutatnak. 1988-ban főszerepelt a „Poltergeist”-horrorfilm-sorozat harmadik filmjében, a Kopogó szellem 3.-ban is. A Robotzsaru-filmek után, 1994-ben nagy alakítást nyújtott Bill Condon rendező Az ember, aki nem tud meghalni című bűnügyi thrillerfilmjében, a szökevény gyilkost alakító Malcolm McDowell és kiszemelt áldozata, Roger Moore társaságában. 1998-ben Steven Soderbergh rendező Mint a kámfor című romantikus krimivígjátékában is felbukkant, Jennifer Lopez és George Clooney mellett.

Több sikeres tévésorozatban is megjelent, így az Angyali érintésben, a Végtelen határokban, a Mókás hekusban és a Különleges ügyosztályban. 2008-ban felhagyott a filmezéssel és jószolgálati munkájának szentelte magát.

Magánélete

Eddig háromszor ment férjhez, mindhárom frigy válással végződött. Első férjével, Brian De Palma filmrendezővel 1979. január 12-én házasodott össze, 1984-ben elváltak. Második házasságát Craig Shoemaker komikussal, stand-up előadóval kötötte 1992. szeptember 6-án, a házasságot 1994-ben bontották fel. Harmadik férjével, Randy Bailey valóságshow-szereplővel 1998 júniusától 2005-ig élt együtt, a házasságot 2007. május 17-ig bontották fel.

2008-ban Allen alapvetően átrendezte életkörülményeit, és aktív életének középpontjába a rákbetegek és családjaik segítését helyezte. [4][5] Döntését még 2005-ben hozta meg, amikor bensőséges barátnője és korábbi színésznő-kollégája, Wendie Jo Sperber emlőrákban meghalt.[6] Sperber még életében létrehozott egy rákbetegeket támogató alapítványt, a „weSPARK Cancer Support Center”-t, amelynek munkájában Allen kezdettől fogva aktívan részt vett. 2010-ben őt nevezték ki az alapítvány igazgatójává. Nyilatkozatai szerint ebben a munkában megtalálta életének fő célját.[7]

Filmszerepei

Jegyzetek

  1. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). Internet Broadway Database . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a születési helyből következtetve
  3. ↑ Young 2000 529. old.
  4. ↑ Abelson 2017 $ 1:27:00
  5. ↑ Abelson 2017 $ 1:27:00–1:30:00
  6. ↑ Val Zavala: A Warm and Comfortable Place to Help Cope with Cancer. KCET, 2013. április 19. .
  7. ↑ Mike Smith: Interview with Nancy Allen. Media Mike’s, 2011. február 9. . (Hozzáférés: 2025. február 2.)

Források

További információk

Commons:Category:Nancy Allen (actress)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Allen (színművész) témájú médiaállományokat.