Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Mircea Cărtărescu témáját és hatását a modern társadalomra. Ez a téma eredetétől napjaink relevanciájáig felkeltette az akadémikusok, a szakértők és a rajongók figyelmét és érdeklődését. Ezeken az oldalakon a Mircea Cărtărescu számos oldalát megvizsgáljuk, a történelmi vonatkozásaitól a jövőbeli vonatkozásaiig, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Ezenkívül elemezzük a Mircea Cărtărescu különböző nézőpontjait és véleményét, átfogó és kimerítő képet adva erről a lenyűgöző jelenségről.
Mircea Cărtărescu | |
![]() | |
Mircea Cărtărescu, Bukarest, 2003; készítette Cosmin Bumbuț, www.bumbutz.com | |
Élete | |
Született | 1956. június 1. (68 éves) Bukarest, Román Népköztársaság |
Házastársa | Ioana Nicolaie |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, próza, tanulmány |
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Mircea Cărtărescu témájú médiaállományokat. |
Mircea Cărtărescu (1956. június 1. –) román író, költő és tanulmányíró. Felesége Ioana Nicolaie költőnő. A román irodalomkritika a nyolcvanas évek nemzedékének legfontosabb alkotói között tartja számon, prózájában sok a fantasztikus elem. Hazája legsikeresebb kortárs írói közé tartozik. A romániai Elle magazinban megjelent rövid írásait tartalmazó „Miért szeretjük a nőket?” című kötete nem várt népszerűséget hozott; legutóbbi könyvét, a Vakvilág harmadik kötetét már nagy kritikai és közönségvisszhang kísérte. Könyveit a rendszerváltás óta a Humanitas könyvkiadó jelenteti meg.
A Bukaresti Egyetem román nyelv és irodalom szakát 1980-ban végezte el. 1980 és 1989 között iskolai romántanárként dolgozott, majd a Romániai Írószövetség tisztviselője és a Caiete Critice című lap szerkesztője volt. 1991 óta a Bukaresti Egyetem Bölcsészkarának Román Nyelv és Irodalom Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus.
1994 és 1995 között az Amszterdami Egyetem vendégelőadója volt. Időszakos munkatársa volt a Poetry Review, a Libération, a Missives, a La République des Lettres, a Quadrant, a New Delta Review és az Another Chicago Magazine című nyugati lapoknak.
A román irodalomban a posztmodern művelőjeként tartják számon. Műveit többek között angol, francia, német, olasz, spanyol, lengyel, magyar, holland, svéd, norvég és bolgár nyelvre fordították le.
Írásaival először 1978-ban jelentkezett, a România literară című folyóiratban.
Világviszonylatban legjelentősebb Nostalgia című könyve, amely magyarul Sóvárgás címmel 1997-ben jelent meg, öt részből áll, amelyek összefüggésének kérdését a szerző mindvégig nyitva hagyja. A prológus ("A rulettjátékos") és az epilógus ("Az építész") egy-egy rövidebb történet; a középső három fejezet alkotja a regény tömbjét: a "Dilingó" című elbeszélés gyerekkori kalandokat elevenít fel, majd egy Mircea Eliadéra jellemző csavarral zárja a végén; az "Ikrek" is a gyerekkorral indul, de továbbhajlik a kamaszkorba, mígnem a szintén főleg Eliade által képviselt román miszticista irodalmi hagyományoknak megfelelően egy meglehetősen felfokozott és elvonatkoztatott tetőpontba torkollik, mindezt pedig keretbe fogja egy nőnek öltöző férfi monológja; a "REM" történetét, amely egy tizenkét éves lány intellektuális kalandjairól szól és Bukarest egyik külső kerületében játszódik, egy harmincöt éves nő meséli el. Állandó díszletként szolgálnak ehhez a bukaresti tömbházak, a színes, kivilágított kirakatok, és a különféle színárnyalatok legváratlanabbul fellépő kombinációi. Kritikusai szerint prózáján egyaránt érződik Emil Cioran, Ion Luca Caragiale és Mircea Eliade hatása.