Ez a dokumentum a Mikes Lilla témáját különböző nézőpontokból tárgyalja azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjon erről az érdeklődésre számot tartó témáról. Ennek történeti vonatkozásait, jelenlegi vonatkozásait, valamint a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket elemzik. A multidiszciplináris megközelítés révén feltárjuk azokat a különböző szögeket, amelyekből a Mikes Lilla hatással volt vagy hatással lehet különböző kontextusokra. Hasonlóképpen, különböző szakértői véleményeket ismertetnek, és kritikai elmélkedést kínálnak azokról a következményekről és kihívásokról, amelyeket a Mikes Lilla jelent a társadalom egészére nézve. Ennek a cikknek az a célja, hogy hozzájáruljon a Mikes Lilla elemzéséhez és megalapozott vitájához, olyan elemeket biztosítva, amelyek gazdagítják a témával kapcsolatos megértést és párbeszédet.
Mikes Lilla | |
Született | Mann Lilla 1924. július 4. Miskolc |
Elhunyt | 2004. december 8. (80 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Gál Péter |
Foglalkozása | színész |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1949) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (25-5-13) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Mikes Lilla témájú médiaállományokat. | |
Mikes Lilla; Mann (Miskolc, 1924. július 4. – Budapest, 2004. december 8.) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, előadóművésznő, érdemes művész.
A Miskolci Református Leánygimnáziumban tanult (1934–1941),[2] majd a Színművészeti Akadémia növendéke lett. Ösztöndíjas tagja volt a Magyar Rádió első színtársulatának. 1949-ben az Úttörő Színháznak, majd az Ifjúsági Színháznak a színésznője volt. 1953-tól 1959-ig a Vidám Színpadnál játszott, 1964 és 1984 között tagja volt az Irodalmi Színpadnak és a Radnóti Színpadnak. 1972-től a Korona Pódium alapítója, művészeti vezetője, műsorainak szerkesztője volt, majd 1991-től a Korona Pódium Többnyelvű Kávéház Kft. művészeti vezetője és ügyvezető igazgatójaként működött. Önálló estjein sanzonokat énekelt, prózai és verses magánszámokat adott elő. Versmondóként is népszerű művész volt. A magyar irodalom többnyelvű (angol, német, orosz, francia, eszperantó és spanyol) terjesztésével is foglalkozott. Három világrész 21 országának 58 városában lépett közönség elé.