A mai világban a Mihancsik Zsófia egyre több ember érdeklődésének témája lett. A Mihancsik Zsófia megjelenése óta vitákat, vitákat és reflexiókat generált különböző területeken. Kortól, nemtől vagy iskolai végzettségtől függetlenül a Mihancsik Zsófia-nek sikerült lekötnie a közönség figyelmét szerte a világon. Hatása nem korlátozódik egyetlen kontextusra, hanem több területre is kiterjed, befolyásolva az emberek gondolkodását, cselekvését és egymáshoz való viszonyát. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Mihancsik Zsófia jelenséget és annak társadalmunkra gyakorolt hatásait.
| Mihancsik Zsófia | |
| Született | 1950. szeptember 22. (74 éves) Eger |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | újságíró |
| Kitüntetései | Joseph Pulitzer-emlékdíj (1994) Toleranciadíj (1998) Bossányi Katalin-díj (2003) Szabad Sajtó-díj (2006) |
Mihancsik Zsófia (Eger, 1950. szeptember 22. –) magyar újságíró.
Szülei: Mihancsik Miklós és Kozma Mária. 1970-1974 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója volt. 1975-1976 között a Magyar Televízióban és a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetében dolgozott. 1977-1993 között a Magyar Rádió tudományos rovatának munkatársa, majd vezető szerkesztője volt. 1993 óta szabadfoglalkozású. 1994-1995 között az Élet és Irodalom interjúrovatának vezetőjeként dolgozott. 1995 óta a Budapesti Negyed szerkesztője. 1995-1997 között az INteRNeTTo című internetes újság vitarovatának vezetője, 1998-2001 között a Számítástechnika című lap szerkesztője volt. 2000-2002 között a Helikon Kiadó könyvszerkesztője volt. 2002-től öt évig a Klubrádióban a Hétzáró műsort készítette. 2006-2008 között a Friderikusz Most című műsor vezető szerkesztőjeként tevékenykedett. 2010-től, annak öt évvel későbbi megszűnéséig, a Galamus hírportál szerkesztője, amely ellenzékbe szorult értelmiségiek, főleg a megszűnt Szabad Demokraták Szövetsége hátországát képező személyiségek véleményfórumaként működik.