Ma a Magnus Uggla-ről szeretnénk beszélni. Ez egy olyan téma, amely mindannyiunkat érdekel, hiszen a Magnus Uggla nagy hatással van életünkre. A történelem során a Magnus Uggla tanulmányozás, vita és vita tárgya volt. A Magnus Uggla ma is aktuális, és továbbra is érdeklődést vált ki a különböző területeken. Ebben a cikkben a Magnus Uggla-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Reméljük, hogy érdekes és gazdagító perspektívát kínálunk a Magnus Uggla-ről, és hozzájárulhatunk a témával kapcsolatos vitához.
Magnus Uggla | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Per Allan Magnus Claesson Uggla |
Született | 1954. június 18. (70 éves) Stockholm, Svédország |
Gyermekei | Agnes Uggla |
Szülei | Madeleine Uggla Claës Uggla |
Iskolái | Enskilda Gymnasiet |
Pályafutás | |
Műfajok | pop, rock, punk, glam rock |
Aktív évek | 1968 – |
Hangszer | ének, gitár, zongora |
Díjak |
|
Tevékenység |
|
Kiadók | Columbia |
IPI-névazonosító | 00075927245 |
Magnus Uggla weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Magnus Uggla témájú médiaállományokat. | |
Magnus Uggla (Stockholm, 1954. június 18. –) svéd énekes, zeneszerző és színész. Nemes svéd családból származik,[1] többek közt I. Gusztáv és III. János svéd királyok leszármazottja.[2]
Első zenekarát, a Black Sabbath-ihlette JUSO hard rock együttest 1968-ban alapította, de sikertelen volt, és pár év után feloszlottak.[3] 1975-ben kiadta első szólólemezét, a glam- és art rock ihletésű Om Bobbo Viking (Bobbo Vikingről) albumát, de csak pár száz darab kelt el. Az áttörést az 1977-es Va ska man ta livet av sig för när man ändå inte får höra snacket efteråt (Minek pusztulj el, ha utána nem hallhatod, mit mondanak) punk rock stílusú nagylemez hozta meg. A lemez rendkívül népszerű volt a svéd fiatalok körében, és 150000 darab fogyott belőle. Ugglát az első svéd punk rock zenészként tartják számon.[2]
Az 1980-as évektől kezdődően stílusa a popzene lett. 1983-as Välkommen till folkhemmet (Üdv a jóléti államban) albuma szatirikus dalszövegeket tartalmaz; a szatíra máig is fémjelzi műveit. 2000-től egy rockosabb hangzás felé mozdult el. 2012-es Jag och min far (Én és az apám) száma három évet töltött a svéd toplistán.[4]
Az 1970-es évek közepén Calle Flygare színészképzőjébe, a Flygare teaterskola-ba járt, de kicsapták, mert ittasan és késve érkezett egy próbára.[3] Ennek ellenére később több filmben, tévésorozatban és rádiójátékban is szerepelt.[2]