A mai világban a Lukin László olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. A társadalomra gyakorolt hatásától a gazdaságra gyakorolt hatásáig a Lukin László számos vitát váltott ki, és növekvő érdeklődést váltott ki tanulmányozása és megértése iránt. Ebben a cikkben a Lukin László-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük jelentőségét, következményeit és időbeli alakulását. Mi a szerepe ma a Lukin László-nek? Milyen hatással volt az élet különböző területeire? Ezekkel és más kérdésekkel fogunk foglalkozni annak érdekében, hogy teljes és részletes képet adjunk erről a ma oly fontos témáról.
Lukin László | |
![]() | |
Lukin László (MTV-felvétel, 1969) | |
Született | Lukin László 1926. január 30.[1][2] Baja |
Elhunyt | 2004. augusztus 18. (78 évesen)[1] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Horváth Eszter (1950-1996) Kovács Mária (1998-2004) |
Gyermekei | Lukin Sándor Lukin Cecília Lukin Ágnes[4] Lukin Gábor Lukin Márta Lukin András (elhunyt) Lukin Zsuzsanna Lukin Katalin |
Szülei | Lukin Sándor Dobler Margit |
Foglalkozása | zenetanár, karnagy, műfordító, előadóművész |
Iskolái | III. Béla Gimnázium (1940-1944) Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1944-1948) |
Kitüntetései | Lavotta János-díj (2000) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lukin László témájú médiaállományokat. | |
Lukin László (Baja, 1926. január 30. – Budapest, 2004. augusztus 18.) magyar zenepedagógus, karnagy, műfordító, előadóművész, zenei ismeretterjesztő.
Lukin Sándor és Dobler Margit gyermekeként született. Édesapja tanár volt, de mellette kántorkodott, jól játszott orgonán és hegedűn is. Édesanyja is zeneiskolát végzett, tőle tanult zongorázni.
A bajai III. Béla Ciszterci Gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Zenei vezetői Recska Ilona (zongora) és Bálint Ferenc (elmélet) voltak.
1944–1948 között a budapesti Zeneakadémián egyházkarnagyi szakon végzett, Bárdos Lajos tanítványaként. Az 1948–49-es esztendőben pedig középiskolai ének- és zenetanárképző szakon tanult, ahol Ádám Jenő volt a mestere. Orgonálni Pécsi Sebestyéntől tanult.
1950-1982 között a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium énektanára volt, emellett több énekkart irányított: a Budapesti Kórus helyettes karnagyaként, 1950-1954 között a Dunakeszi MÁV Férfikar, 1954-1964 között a Vasutas Szakszervezet Központi Kórusának karnagyaként tevékenykedett és 1954-től haláláig vezette az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyeit. 1958 és 1968 között a Muzsika című folyóirat „Tücsökmuzsika” rovatát szerkesztette. 1960-1965 között a Zenélő órák című tévéműsort vezette. Haláláig a Magyar Rádió külső munkatársa is volt.
1950-ben kötött házasságot Horváth Eszterrel (1927–1996), akivel 8 gyermekük született. Második felesége (1998-tól haláláig) Kovács Mária volt.
Haydn születésének 250. évfordulójára (1959, Zeneműkiadó Budapest) az ő szerkesztésében jelentek meg Haydn kánonjai. Több szakkönyvvel gazdagította a magyar zenepedagógiát, ő készítette el például az Ének-zene a gimnáziumok I-III. osztálya számára című tankönyvet, illetve az általános iskolák 7-8. osztályának szóló ének-zene tankönyvet.
2003-ban a Hungaroton lemezkiadó közreműködésével ismeretterjesztő sorozatot indított kisdiákok számára „Zenés mesék – Mesés zenék” címmel, amely a komolyzenei művek bemutatása mellett a zenei elemekkel, eszközökkel is megismerteti a gyerekeket.
A Liszt Ferenc Társaság, a Magyar és a Nemzetközi Kodály Társaság alapító (elnökségi) tagja, a Bárdos Lajos Társaság főtitkára, zenei klubok vezetője.