Lányi Sámuel
Ebben a cikkben a Lányi Sámuel fontosságával foglalkozunk a kortárs társadalomban. A Lányi Sámuel számos területen, a politikától a populáris kultúráig vezető szerepet játszott, és befolyása tagadhatatlan az emberek mindennapi életében. A történelem során a Lányi Sámuel viták, tanulmányok és kutatások tárgya volt, amelyek célja a társadalomra gyakorolt hatásának megértése. Ebben az értelemben a Lányi Sámuel időbeli alakulását alaposan megvizsgáljuk, elemezve annak jelentőségét a különböző kontextusokban és az emberek életére gyakorolt hatását. Emellett megvizsgálják a Lányi Sámuel-hez kapcsolódó aktuális trendeket, valamint a kihívásokat és lehetőségeket, amelyeket ez a kortárs világban jelent.
| Lányi Sámuel | |
 | |
| Önarcképe (1840) | |
| Született | 1792. április 15. Igló |
| Elhunyt | 1860. március 9. (67 évesen) Kékkő |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | vízépítő mérnök, festőművész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lányi Sámuel témájú médiaállományokat. | |
Lányi Sámuel (Igló, 1792. április 15. – Kékkő, 1860. március 9.) vízépítő mérnök, festőművész.
Mérnöki pályája
1823-ban szerzett diplomát a pesti Institutum Geometricumban. Állami alkalmazásban, Huszár Mátyás munkatársaként, majd helyetteseként részt vett a magyarországi folyók felmérésében. 1823-tól a Sajónál, 1824-től a Duna Dévénytől Péterváradig terjedő szakaszán dolgozott. Az 1830-as évek közepétől a Tisza és mellékfolyói felmérését vezette, ezt a munkát tévesen sokáig Vásárhelyi Pálnak tulajdonították. Vásárhelyi Pál halála (1846) után a Tisza szabályozási munkálatainak irányítását nem kapta meg, ezért kilépett az állami alkalmazásból és a kékkői Balassa-uradalom mérnöke lett. Térképeit és kéziratos feljegyzéseit a Magyar Országos Levéltár őrzi.
Művészi pályája
Fiatal korában Müller János Jakabnál tanult rajzolni és festeni. 1826-ban Mocsáry Antal Nemes Nógrád vármegyének historiai, geographiai és statistikai esmertetése (Pest, 1826) című művében több rajza jelent meg. Barabás Miklós baráti köréhez tartozott, de mérnökként csak kedvtelésből festegetett, elsősorban táj- és arcképeket. Önarcképét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
Források
- Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 92–93. o. ISBN 963-547-414-8
- Bendefy László 1971: Lányi Sámuel életútja. Művészettörténeti Értesítő 20/3.
- Bendefy László 1967: L. S. Hidrológiai tájékoztató 1967/2.
- Hrenkó Pál: Lányi Sámuel földmérőmérnök. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987) Tanulmányok. 87–100. o.
