Ebben a cikkben a Körösfői-Kriesch Aladár lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, amely téma minden korosztály és érdeklődési köre felkeltette az emberek figyelmét. A társadalomra és a kultúrára gyakorolt hatásáról ismert Körösfői-Kriesch Aladár számos területen vita és elemzés tárgya volt. A Körösfői-Kriesch Aladár megjelenésétől napjainkig jelentős nyomot hagyott a történelemben, és hatása továbbra is érezhető a mai világban. Ebben a cikkben a Körösfői-Kriesch Aladár legrelevánsabb aspektusaiba fogunk beleásni, elemezve jelentőségét, következményeit és a jövőre való kivetítését. Készítse fel elméjét egy felfedező és önvizsgálati utazásra a Körösfői-Kriesch Aladár csodálatos univerzumában.
Körösfői-Kriesch Aladár | |
![]() | |
Született | 1863. október 29. Buda |
Meghalt | 1920. június 16. (56 évesen) Budakeszi |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Körösfői-Kriesch Aladár témájú médiaállományokat. |
Körösfői-Kriesch Aladár (egyes forrásokban Körösfői Kriesch) (Buda, 1863. október 29.– Budakeszi, 1920. június 16.) magyar festő, szobrász, iparművész, a szecesszió kiváló képviselője.
Kriesch János (1834–1888) zoológus fia. Mintarajziskolai tanulmányai alatt Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a mesterei. München és Velence után 1891/92-ben Rómában volt ösztöndíjas. 1895. augusztus 15-én megházasodott; a kolozsvári Főtéri római katolikus templomban tartotta esküvőjét kökkösi Újvárossy Ilonával (Ilkával). Abt Antal és Szamossy János egyetemi tanárok voltak a násznagyok. 1896-ban rövid ideig a párizsi Julian Akadémiát látogatta, előtte Olaszországban, Spanyolországban tett tanulmányutat.
1897–1902 között Az Országház dekorációs munkálataiban működött közre.
1901-ben Gödöllőn, az Erdő (ma a nevét viselő) utcában vett házat, ezzel megalapította a gödöllői művésztelepet Nagy Sándorral együtt, bár utóbbi csak 1907-ben költözött ide. Itt Ruskin és a preraffaeliták hatására a képzőművészet középkori festési technikáit próbálták feleleveníteni. Azonban legnagyobb érdemük a magyar szecesszió meghonosítása, a magyar kézműves- és népi hímzési motívumok tanulmányozása, utóbbiak ihlették Körösfőit számos szőnyegminta és textil falikép tervezésére. 1904-ben létrehozta a szövőiskolát.[1] Az igényesebb képes kárpitok kivitelezését Párizsban megismert svéd származású barátja, a Gödöllőn letelepedő, műtermet is építtető Leo Belmonte vállalta.
1913-tól az Iparművészeti Iskolában tanított. 1913-ban Céhbeliek néven művészcsoportot szervezett.
Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a Gödöllői Városi Múzeum.
(kivitelezte Róth Miksa)