A mai világban a Kottanner Jánosné soha nem látott jelentőséget kapott. Legyen szó a Kottanner Jánosné-ről mint társadalmi jelenségről, tudományos kutatás témájáról vagy közszereplőről, jelenléte jelentős hatást gyakorol a társadalomra. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Kottanner Jánosné legfontosabb aspektusait, a különböző területekre gyakorolt hatását, valamint a folyamatosan változó világunkra gyakorolt lehetséges következményeit. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk, hogy a Kottanner Jánosné hogyan vált mára meghatározó tényezővé, és jelenléte hogyan hagyja majd nyomát a jövőben.
Kottanner Jánosné | |
![]() | |
Pesky Ede: A magyar Szent Korona elorzása Visegrádról', a Hölgyfutár illusztrációja (1864) | |
Született | Wolfram Ilona 1400[1][2][3][4][5] nem ismert |
Elhunyt | 1470 (69-70 évesen)[6][3][4][5] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | 1. Székeles (Gelusch) Péter soproni polgármester (?–1430/31) 2. Kottanner János (1405 körül–1470 után), a bécsi Szent István-székesegyház kamarása |
Gyermekei | 1. Székeles Vilmos 2. Kottanner Katalin 3. Kottanner N. (leány) |
Szülei | Wolfram Péter (?–1435 után) N. N. (?–1442 körül) |
Foglalkozása |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kottanner Jánosné témájú médiaállományokat. | |
Kottanner Jánosné, született: Wolfram Ilona, németül: Helene Kottannerin (1400 körül – 1470 után) magyarországi német származású memoárszerző, Luxemburgi Erzsébet magyar királyné udvarhölgye és leányának, Habsburg Erzsébet hercegnőnek, későbbi lengyel királynénak a szárazdajkája[7] 1439–1440-ben. A régebbi irodalom tévesen Hvendler Ilona néven emlegette.
Wolfram Péter nemes leánya, 1430/31-ig Székeles (Gelusch) Péter soproni polgármester felesége, akitől egy fia, Vilmos született. 1432-ben a nála 5-6 évvel fiatalabb Kottanner János bécsi polgár felesége lett, akinek két lányt szült. Az egyik lányát, Katalint az emlékirataiban név szerint is megemlítette. Első férje révén tudott magyarul, legalábbis mindent értett, ez kiderül az emlékiratából is. Így került Albert udvarába, majd Visegrádra. Albert halála (1439. október 27.) után Luxemburgi Erzsébet segítője lett. Ő csempészte ki a visegrádi várból a Szent Koronát, ő szervezte meg (1440. február 20. – február 21.) a Szent Korona elrablását a visegrádi vár kincseskamrájából, vitte a koronát szánon a komáromi várba, ahol érkezése után az ő segédletével szülte meg Luxemburgi Erzsébet V. Lászlót. A székesfehérvári koronázáson (1440. május 15.) ő tartotta karján a királyt, valamint ő viselte gondját a koronázó városba, majd Győrbe és Sopronba vezető úton. Élményeiről német nyelvű emlékirata maradt fenn, amely nem csupán a magyar politikatörténetnek, hanem a művelődéstörténetnek, néprajznak is becses forrása, egyben a legrégebbi fennmaradt magyarországi német nyelvű emlékirat.