Kerényi Zoltán

A mai világban a Kerényi Zoltán alapvető szerepet töltött be a társadalomban. Akár személyes, akár szakmai vagy tudományos szinten, a Kerényi Zoltán jelentős hatást gyakorolt ​​arra, ahogyan élünk, dolgozunk, és hogyan viszonyulunk másokhoz. Ezért alapvető fontosságú, hogy teljes mértékben megértsük a Kerényi Zoltán szerepét a mindennapi életünkben, és azt, hogy miként hozhatjuk ki belőle a legtöbbet. Ebben a cikkben a Kerényi Zoltán-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a fejlődéséig és a mai világban rejlő következményekig. Emellett elemezzük azokat a lehetséges lehetőségeket és kihívásokat, amelyek a Kerényi Zoltán jelenlétéből fakadnak társadalmunkban.

Kerényi Zoltán
SzületettKruschina Zoltán
1909. június 21.[1]
Budapest
Elhunyt1971. május 11. (61 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiKerényi Mihály
Foglalkozása
KitüntetéseiBalázs Béla-díj (1964)
SírhelyeFarkasréti temető

Kerényi Zoltán, született Kruschina Zoltán (Budapest, Erzsébetváros, 1909. június 21.[3] – Budapest, 1971. május 11.)[4] magyar vágó, segédrendező.

Élete

Kruschina János (1872–1944)[5][6] operaházi zenész, koncertmester és Steinbeck Aranka fia.[7][8] A Zeneakadémián végzett trombita és ütős szakon, majd csatlakozott az Operaház zenekarához. 1935-től néhány évig a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége (M.E.F.H.O.Sz.) zenei alosztályának vezetője volt.[9][10] Egy ideig nappal a filmgyárban ügyelőként dolgozott, este az Opera zenekarában játszott. Később teljesen a film felé fordult. A háború előtt saját jazz-zenekarát is vezette. 1947-ben társtulajdonosa volt a Független Kisgazdapárt érdekeltségébe tartozó Független Film Kft-nek. 1948-ban meghívta a római Lux filmvállalat, hogy bekapcsolódjon az olasz filmgyártásba.[11]

Sírja a Farkasréti temetőben található.

Családja

Apai nagyszülei Kruschina Vencel zenész és Bencsik Mária, anyai nagyszülei Steinbeck Salamon (1851–1928) könyvkötő és Schuler Julianna voltak.

Első felesége Kornitzer Edith vágó-gyakornok volt, akitől utóbb elvált. 1954-ben házasságot kötött Sulczer Gabriella (1924–1990) rádiós zenei rendezővel, akivel a Filmgyárban ismerkedett meg. Fiai Gábor (1955–) és Mihály (1957–). Felesége Kerényi Zoltánné néven férje hatására vágó lett.

Díjai

Filmjei

Vágó

Rendezőasszisztens

  • Rákóczi nótája (1943)
  • Fény és árnyék (1943)
  • Madách - Egy ember tragédiája (1944)

Rendező

  • Két vonat között (1944, rövidfilm)
  • Szerelmes szívek / Örök melódiák (1944)
  • Budapest újra él és dolgozik (1947, rövidfilm)
  • Könnyű múzsa (1947)

Zenei összeállító

  • Szegény gazdagok (1938)

Jegyzetek

  1. ↑ Česko-Slovenská filmová databáze (cseh nyelven), 2001
  2. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database . (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  3. ↑ Születési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári születési akv. 1725/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 4.)
  4. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XXI. kerületi polgári halotti akv. 231/1971. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. január 4.)
  5. ↑ Kruschina János születési bejegyzése a terézvárosi rk. keresztelési akv. 915/1872. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 4.)
  6. ↑ Kruschina János halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1323/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 4.)
  7. ↑ Steinbeck Aranka születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 1914/1883. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 4.)
  8. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 943/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 4.)
  9. ↑ Pesti Hírlap (1935. december 12), 283. szám, 17. oldal
  10. ↑ Magyarország tiszti cím-és névtára, 45. évfolyam – Függelék
  11. ↑ Kis Ujság (1948. július 11.), 157. szám
  12. ↑ Kiosztották az 1964-es művészeti díjakat (1964. április 3.), Pest Megyei Hírlap, 78. szám, 5. oldal
  13. ↑ "három évtizedes eredményes munkássága elismeréséül Kerényi Zoltánnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat vágójának" (1966. október 1.), Magyar Közlöny, 61. szám

Források