Ez a cikk a Közönséges orgona témával foglalkozik, amely az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődést váltott ki. Különböző nézőpontokból és megközelítésekből ez a téma vitákat és reflexiókat váltott ki különböző területeken, mint például a társadalom, a kultúra, a politika, a gazdaság és a tudomány. Ennek következményeit, időbeli alakulását és mai relevanciáját vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjunk a Közönséges orgona-ről. Különböző dimenzióit vizsgáljuk, elemezzük következményeit, globális szintű hatását és jövőbeli előrejelzését. Egy mély és kimerítő elemzéssel a cél az, hogy hozzájáruljunk a Közönséges orgona megértéséhez és megismeréséhez, gazdagítva ezzel a kétségtelenül fontos téma körüli vitát és elmélkedést.
Közönséges orgona | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() A közönséges orgona virágzata
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Syringa vulgaris L. | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Közönséges orgona témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges orgona témájú médiaállományokat és Közönséges orgona témájú kategóriát. |
A közönséges orgona vagy májusi orgona[1] (Syringa vulgaris) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó faj. A Balkán-félszigeten őshonos fajt először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből (leylak) származik a magyarban (és sok más európai nyelvben) a lila szín neve is.
Az orgonák fő elterjedési területe Ázsia és Kelet-Európa. Díszcserjeként sok fajukat ültetik világszerte.
Általában lombhullató, olykor örökzöld (S. sempervirens) cserjék. Leveleik épek, ritkán szárnyasan osztottak, átellenes állásúak. Felálló vesszőin csak a legfelső 1-2, ritkán 3 rügypárból fejlődik virág. A virágzat végálló buga. A csészelevelek száma általában négy, a szirmok csővé forrtak, a párta sugaras szimmetriájú, lila, vagy fehér színű. A porzók száma kettő, a termés hosszúkás tok két magkezdeménnyel.
Az alapfaj orgona lila virágú, a kerti fajták színe a hófehértől a feketés-sötétliláig a legkülönbözőbb (még sárga, lila-fehér tarka, rózsaszín és kék is van közöttük) színekig terjed, a virágok egyszerűek vagy teltek. Általában az egyszerű virágúakat kedvelik, ilyen a lila 'Andenken an Ludwig Spaeth', és a fehér 'Mme Florent Stepman'. A telt virágú fajták - különösen a fehérek - csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől.
Melegkedvelő, szárazságtűrő, fényigényes, szárazságtűrése ellenére azonban csak jó kerti viszonyok között díszít megfelelően.
Dél- és Kelet-Európában honos, Magyarországon régóta ültetik.
![]() |
Az orgona virágai ehetők, bár kissé kesernyés ízük miatt csak kis mennyiségben. Felhasználhatók teaként vagy a fürdővízbe téve. Egyes tanulmányok szerint lázcsillapító, bőrösszehúzó hatásuk van (emiatt alkalmazhatók kiütésekre, vágásokra és egyéb bőrbetegségekre), serkentik a vérkeringést, nyers fogyasztásuk segíthet gyomorproblémákban, például puffadásban vagy székrekedésben. Leönthetők mézzel, és a keveréket egy ideig állni hagyva kellemes szirupot nyerünk, olajjal felöntve kioldhatjuk az illóolajokat. A virágok felhasználhatók, zselék, borok, likőrök, fagylaltok ízesítésére is.[2] A körömvirághoz hasonlóan az orgona virágjai is sok luteint és zeaxanthint tartalmaznak, amely anyagoknak fontos szerepük van a szem egészségének megőrzésében.[3]