John Chase (jégkorongozó)

Ma a John Chase (jégkorongozó) továbbra is nagyon fontos és sok ember számára érdekes téma a világon. A John Chase (jégkorongozó) hatása a mindennapi élet számos aspektusában érezhető, a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától egészen konkrétabb területeken, például a technológia vagy a környezetvédelemig. Ahogy elmélyülünk a John Chase (jégkorongozó) világában, ráébredünk a hatókörének szélesre és összetettségére, valamint az ezzel kapcsolatos megközelítések és vélemények sokféleségére. Ebben a cikkben a John Chase (jégkorongozó) különböző aspektusait és relevanciáját fogjuk feltárni a mai társadalomban, azzal a szándékkal, hogy megvilágítsuk ezt az izgalmas és sokrétű témát.

John Chase
Született1906. június 12.
Milton
Elhunyt1994. április 1. (87 évesen)
Salem
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
  • jégkorongozó
  • baseballjátékos
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz John Chase témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Egyesült Államok színeiben
Jégkorong
Olimpiai játékok
ezüst
1932, Lake Placid
csapat
Világbajnokság
ezüst
1932, Lake Placid

John Pierce Chase (Milton, Massachusetts, 1906. június 12. – Salem, Massachusetts, 1994. április 1.) olimpiai ezüstérmes amerikai jégkorongozó, baseballjátékos, edző.

A Harvard Egyetemen játszott, majd utána maradt az amatőr szinten és több bostoni klubban volt játékos. Az 1932. évi téli olimpiai játékokon, a jégkorongtornán, Lake Placidban, játszott a amerikai jégkorong-válogatottban, mint csapatkapitány. Csak négy csapat indult. Oda-visszavágós rendszer volt. A kanadaiaktól kikaptak 2–1-re, majd 2–2-es döntetlent játszottak. A németeket 7–0-ra és 8–0-ra győzték le, végül a lengyeleket 5–0-ra és 4–1-re verték. Ez az olimpia világbajnokságnak is számított, így világbajnoki ezüstérmesek is lettek. Mind a 6 mérkőzésen játszott és 4 gólt ütött.

1941 és 1951 között a Harvard jégkorongcsapatának edzője lett. Utána sikeres befektetés tanácsadóként dolgozott és saját cégét vezette.

1973-ban beválasztották az Amerikai Jégkorong Hírességek Csarnokába.

Források