Jean-Antoine Watteau

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Jean-Antoine Watteau hatását a kortárs társadalom különböző területein. A Jean-Antoine Watteau évtizedek óta kutatások és viták tárgya, hatása a populáris kultúrától a világpolitikáig terjed. A Jean-Antoine Watteau elemzése révén jobban megérthetjük, hogyan alakította ki azt, ahogyan élünk, gondolkodunk és viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. A kezdetektől a jövőbeli előrejelzésekig a Jean-Antoine Watteau továbbra is vita és elmélkedés témája, és ennek a cikknek az a célja, hogy megvizsgálja a jelenséggel kapcsolatos különböző perspektívákat.

Nem tévesztendő össze a következővel: Watteau (vonat).
Jean-Antoine Watteau
Rosalba Carriera: Antoine Watteau portréja
Rosalba Carriera: Antoine Watteau portréja
Született1684. október 10.[1][2][3][4][5]
Valenciennes[6][7][8]
Elhunyt1721. július 18. (36 évesen)[1][2][3][4][5]
Nogent-sur-Marne[9][8][10]
Állampolgárságafrancia[11][12]
Foglalkozása
  • festőművész
  • grafikusművész
  • rajzoló
  • művész
  • gravírozó
  • belsőépítész
  • képzőművész
KitüntetéseiRómai Díj (1709)[13]
Halál okagümőkór
SírhelyeÉglise Saint-Saturnin de Nogent-sur-Marne
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Antoine Watteau témájú médiaállományokat.
Indulás Cythera szigetéről (1717)

Antoine Watteau (Valenciennes, 1684. október 10. – Nogent-sur-Marne, 1721. július 18.) francia festő. A francia rokokó-festészet egyik jelentős képviselője, fő ihletője a commedia dell’arte, azaz a színházi és az életbeli szerepjátszás. Öccse, Noël Joseph Watteau (1689−1756) fia volt Louis Joseph Watteau, szintén festő, aki Lille-ben tevékenykedett, utóbbi fia pedig François Watteau, ugyancsak festő lett.

Élete

Watteau Valenciannes-ban, Jacques-Albert Gérinnél kezdett el megismerkedni a festészettel, de már korán részletes természettanulmányokat folytatott és nagy figyelemmel vizsgálta a németalföldi mestereket, akik munkásságára később is jelentős hatást gyakoroltak.

Miután 1702-ben Párizsba érkezett, eleinte képkereskedőként tartotta fent magát. Később ismerkedett meg Claude Gillot-val, aki felvette tanoncának, de Watteau csak rövid ideig volt Gillot-nál. Claude Audrannál kezdett dekorációfestészetet tanulni, aki a Galerie du Luxembourg megbízásából faldekorációkon, pannókon dolgozott.

Luxemburgban tanulmányozta Rubens festményeit is, aki különösen Watteau színkezelésére volt jelentős hatással. 1708 körül lett Watteau az Francia Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia (Académie royale de peinture et de sculpture) diákja, és kiállítása alkalmával pályázott a Grand prix-ra, de a következő évben csak második helyezést ért el. Ezután szülővárosába költözött, de 1711-ben már ismét Párizsba húzta a szíve.

Charles de La Fosse ösztönzésére pályázott az akadémiai tagságra, ahová fel is vették, de csak 1717-ben lett teljes jogú tag. Ennek oka az volt, hogy a már ismert Watteau számos megbízással rendelkezett, és az akadémiai felvételhez benyújtandó festményt (Indulás Kíthira szigetéről, Louvre) csak ekkorra tudta elkészíteni.

1716-ban meghívta házába Pierre Crozat műgyűjtő, ahol olyan műértőkkel ismerkedett meg, mint Jean és Pierre-Jean Mariette, Anne Claude de Caylus, Jean de Julienne. 1720 őszén Londonba utazott, ahonnan csak 1721 elején tért vissza.

Antoine Watteau 1721. július 18-án Nogent-sur-Marne Vincennes közelében halt meg tuberkulózisban, 36 éves korában. Nevének emlékét egy francia belföldi Trans-Europ-Express-vonat, a Watteau viselte 1978–1991, majd 1993–1995 között.

Galéria

  • A közömbös (c. 1717; Louvre, Párizs)
    A közömbös (c. 1717; Louvre, Párizs)
  • A bohóc (c. 1718-19; Louvre)
    A bohóc[14] (c. 1718-19; Louvre)
  • A gitáros (c. 1717-19; Metropolitan Museum of Art, New York)
    A gitáros (c. 1717-19; Metropolitan Museum of Art, New York)
  • Korabeli műkereskedés belülről (1720; Charlottenburgi palota, Berlin)
    Korabeli műkereskedés belülről[15] (1720; Charlottenburgi palota, Berlin)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Jean Antoine Watteau (holland nyelven). RKDartists
  4. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Benezit művészeti lexikon (Oxford) . Oxford University Press, 2006 (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven). Union List of Artist Names
  8. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  9. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  10. ↑ RKDartists (holland nyelven)
  11. ↑ KulturNav (Norvégia) (angol nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  12. ↑ Abram Markovich Efros. „Ватто, Антуан” (orosz nyelven). Nagy Szovjet Enciklopédia (1926–1947). 
  13. ↑ List of scholars at the Academy of France in Rome, 22
  14. ↑ Eredeti cím: Pierrot
  15. ↑ Eredeti cím: L'Enseigne de Gersaint

Irodalom

  • Watteau et les femmes, Philippe Sollers, Flammarion, Párizs, 1992
  • Watteau : sa vie, son œuvre, Hélène Adhémar (précédé de L’univers de Watteau de René Huyghe)
  • Jean Ferré, Watteau (4 volumes), Éditions Athena, 1972
  • Dormandy, Thomas. "The White Death: the History of Tuberculosis". New York University Press, 2000
  • Levey, Michael, Rococo to Revolution. Thames and Hudson, 1966
  • Roland Michel, Marianne, Watteau. Flammarion, 1984
  • Schneider, Pierre, The World of Watteau. Time-Life Books, 1967

További információk