Ebben a cikkben a Jacopo Sansovino témával foglalkozunk, amely rendkívül fontos és az olvasók széles körét érdekli. A Jacopo Sansovino az utóbbi időben vita és vita tárgyává vált, a terület szakértői elemzésének tárgya. Ezzel a cikkel átfogó és részletes képet kívánunk nyújtani a Jacopo Sansovino-ről, kitérve annak legfontosabb szempontjaira, és értékes információkat kínálva a különböző területekre gyakorolt hatásának megértéséhez. A Jacopo Sansovino a keletkezésétől a jelenlegi fejlődéséig felkeltette a szakemberek, az akadémikusok és a nagyközönség érdeklődését, ezért fontos annak természete és következményeinek vizsgálata. Analitikus és szigorú megközelítéssel igyekszünk feltárni és elmélyíteni ezt a témát, különféle nézőpontokat és érveket bemutatva, amelyek gazdagítják a Jacopo Sansovino-ről szóló ismereteket. Kétségtelen, hogy ez a cikk informatív és reflektív referenciaként kíván szolgálni azok számára, akik szeretnék teljesen megérteni ezt a jelenséget.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Jacopo Sansovino | |
![]() | |
Jacopo Sansovino (Jacopo Tintoretto festménye) | |
Született | Firenze[4][5][6][7] |
Elhunyt |
Velence[4][6][7] |
Állampolgársága | velencei |
Gyermekei | Francesco Sansovino |
Foglalkozása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jacopo Sansovino témájú médiaállományokat. | |
Jacopo Sansovino (Firenze, 1486. július 2. – Velence, 1570. november 27.) olasz szobrász és építész.
Andrea Sansovinónak volt tanítványa és eleinte Firenzében, majd Rómában dolgozott. Az Örök Városban fölépítette a Niccolini-palotát és elkészítette a San Marcello-templom belsejét, viszont a San Giovanni de' Fiorentini-templom terve kivitelezetlen maradt. Szobrászati művei közül a firenzei székesegyházban van az idősebb Jakab apostol szobra (1513), az ottani nemzeti múzeumban Bacchus rendkívül hatásos szobra, a római Sant'Agostino-templomban a Madonna ülő szobra, mely Sant'Andrea iskolájára vall, a bolognai San Petronio-templomban páduai Szent Antal szobra. 1527-ben Velencébe ment és ez időtől fogva vezérszerepet játszott a köztársaság művészetében. Épületei a reneszánsz teljes kifejlődését jelentették Velencében. Templomai: San Francesco della Vigna (Velence) (1534), San Martino (1540), San Giorgio de' Greci (1550, Sansovino legszebb temploma), a Scuola San Giorgio degli Schiavoni (1551). Kitűnőbbek világi épületei, palotái: a Corner-palota (1532), a hatalmas Szent Márk-könyvtár (elkezdve: 1536), a világ legpompásabb világi épületeinek egyike, amelyen olyan páratlan tökéletes módon alkalmazta a régi római oszloprendeket, a Lecca (pénzverde) hatásos, várszerű rusztikájával stb. Szobrászi műveiben is elsősorban a nagy díszítő hatást keresi, míg szervesség dolgában sokszor elég hiányosak. A Szent Márk-templom tornyához általa épített loggiában van a Béke, Apollo, Mercurius és Minerva négy szép bronz szobra (1540); leghíresebb művei közé tartozik a Szent Márk-bazilika szentélyéből a sekrestyébe vezető kis bronz ajtó a Krisztus halálát és föltámadását ábrázoló domborművekkel és a Remény szobra Venier doge síremlékén (San Salvatore-templom, míg az ennek megfelelő Szeretet sokkal gyöngébb. Említendő még: a négy evangélista kis bronz szobra a San Marco szentélyében; Mars és Neptunusz híres, óriási márvány szobra (az Óriások) a doge-palota nagy, belső lépcsőjén; Ravennai Tamás tudós bronz szobra a San Giuliano-templom kapuja fölött stb.[8]