Jacopo Sansovino

Ebben a cikkben a Jacopo Sansovino témával foglalkozunk, amely rendkívül fontos és az olvasók széles körét érdekli. A Jacopo Sansovino az utóbbi időben vita és vita tárgyává vált, a terület szakértői elemzésének tárgya. Ezzel a cikkel átfogó és részletes képet kívánunk nyújtani a Jacopo Sansovino-ről, kitérve annak legfontosabb szempontjaira, és értékes információkat kínálva a különböző területekre gyakorolt ​​hatásának megértéséhez. A Jacopo Sansovino a keletkezésétől a jelenlegi fejlődéséig felkeltette a szakemberek, az akadémikusok és a nagyközönség érdeklődését, ezért fontos annak természete és következményeinek vizsgálata. Analitikus és szigorú megközelítéssel igyekszünk feltárni és elmélyíteni ezt a témát, különféle nézőpontokat és érveket bemutatva, amelyek gazdagítják a Jacopo Sansovino-ről szóló ismereteket. Kétségtelen, hogy ez a cikk informatív és reflektív referenciaként kíván szolgálni azok számára, akik szeretnék teljesen megérteni ezt a jelenséget.

Jacopo Sansovino
Jacopo Sansovino (Jacopo Tintoretto festménye)
Jacopo Sansovino (Jacopo Tintoretto festménye)
Született

Firenze[4][5][6][7]
Elhunyt

Velence[4][6][7]
Állampolgárságavelencei
GyermekeiFrancesco Sansovino
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacopo Sansovino témájú médiaállományokat.

Jacopo Sansovino (Firenze, 1486. július 2.Velence, 1570. november 27.) olasz szobrász és építész.

Élete

Andrea Sansovinónak volt tanítványa és eleinte Firenzében, majd Rómában dolgozott. Az Örök Városban fölépítette a Niccolini-palotát és elkészítette a San Marcello-templom belsejét, viszont a San Giovanni de' Fiorentini-templom terve kivitelezetlen maradt. Szobrászati művei közül a firenzei székesegyházban van az idősebb Jakab apostol szobra (1513), az ottani nemzeti múzeumban Bacchus rendkívül hatásos szobra, a római Sant'Agostino-templomban a Madonna ülő szobra, mely Sant'Andrea iskolájára vall, a bolognai San Petronio-templomban páduai Szent Antal szobra. 1527-ben Velencébe ment és ez időtől fogva vezérszerepet játszott a köztársaság művészetében. Épületei a reneszánsz teljes kifejlődését jelentették Velencében. Templomai: San Francesco della Vigna (Velence) (1534), San Martino (1540), San Giorgio de' Greci (1550, Sansovino legszebb temploma), a Scuola San Giorgio degli Schiavoni (1551). Kitűnőbbek világi épületei, palotái: a Corner-palota (1532), a hatalmas Szent Márk-könyvtár (elkezdve: 1536), a világ legpompásabb világi épületeinek egyike, amelyen olyan páratlan tökéletes módon alkalmazta a régi római oszloprendeket, a Lecca (pénzverde) hatásos, várszerű rusztikájával stb. Szobrászi műveiben is elsősorban a nagy díszítő hatást keresi, míg szervesség dolgában sokszor elég hiányosak. A Szent Márk-templom tornyához általa épített loggiában van a Béke, Apollo, Mercurius és Minerva négy szép bronz szobra (1540); leghíresebb művei közé tartozik a Szent Márk-bazilika szentélyéből a sekrestyébe vezető kis bronz ajtó a Krisztus halálát és föltámadását ábrázoló domborművekkel és a Remény szobra Venier doge síremlékén (San Salvatore-templom, míg az ennek megfelelő Szeretet sokkal gyöngébb. Említendő még: a négy evangélista kis bronz szobra a San Marco szentélyében; Mars és Neptunusz híres, óriási márvány szobra (az Óriások) a doge-palota nagy, belső lépcsőjén; Ravennai Tamás tudós bronz szobra a San Giuliano-templom kapuja fölött stb.[8]

Jegyzetek

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b BeWeB. (Hozzáférés: 2020. augusztus 4.)
  3. a b WorldCat Entities (angol nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2025. január 5.)
  4. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Сансовино Якопо
  5. Národní autority České republiky. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  6. a b c Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2025. január 5.)
  7. a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2025. január 5.)
  8. V. ö. Temanza. Vita di Jacopo S. (Velence, 1752); Rosenberg, a Dohme-féle Kunst und Künstlerben.

Források