János apostol

Napjainkra a János apostol nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó témává vált a mai társadalomban. A János apostol megjelenése óta vitákat, vitákat és reflexiókat váltott ki különböző területeken és ágazatokban. Hatása nem csak a társadalmi vonatkozásra korlátozódik, hanem politikai, gazdasági és kulturális szinten is kihatással van. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a János apostol különböző oldalait és dimenzióit, elemezve annak időbeli alakulását és jelenlegi valóságunkra gyakorolt ​​hatását. Különböző aspektusaiba mélyedve megpróbáljuk átfogóan megérteni jelentőségét és a modern társadalomban betöltött szerepét.

Ez a szócikk az evangélistáról és apostolról szól. Hasonló címmel lásd még: Szent János (egyértelműsítő lap).
Evangélista Szent János
Segna di Bonaventura festményén, 14. század
Segna di Bonaventura festményén, 14. század
apostol, evangélista
Születése
kb. 6
Bétszaida
Halála
kb. 100
Epheszosz
Tisztelete
EgyházaKorai keresztény egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Ortodox kereszténység
Ókeleti egyházak
SírhelyTörökország
Ünnepnapjamájus 8., szeptember 26.
Ortodox kereszténység
december 27.
Római katolikus egyház
Jelképeiszakállas idős vagy fiatal férfi, könyv, sas
Védőszentje ennekírók, teológusok
Irodalmi munkássága
Fő műveiKanonikusak:

Apokrifek:

A Wikimédia Commons tartalmaz Evangélista Szent János témájú médiaállományokat.

János apostol, katolikus körökben Szent János evangélista (ógörögül: Ἰωάννης), (6 k.– 100 k.[1]) a tizenkét apostol egyike. A korai egyházatyák szerint ő volt a legfiatalabb tanítvány, túlélte a többi apostolt és az egyetlen közülük, aki természetes halált halt. A keresztény hagyomány őt azonosította a János-evangélium, a három János-levél és A jelenések könyve szerzőjeként, azonban a modern Biblia-kutatók között kisebbségben vannak, akik támogatják ezt a nézetet, a többség szerint egyik művet sem az apostol írta.[2][3]

Élete

A galileai Betániából származott, apja, Zebedeus halász volt. János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé, Jézus követői közé tartozott.[4][5] Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt[6] Jézushoz csatlakozott.

Jézus a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta,[7][8][9] valamint Péter és Jakab mellett őt is megkülönböztetett bizalmában részesítette. Pál apostol levelében a jeruzsálemi egyház három alappillére egyikének nevezi.[10] Jelen volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál Jézus mellett foglalt helyet,[11] és az apostolok közül csak ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjaira bízta édesanyját, Máriát.[12] Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon mestere feltámadásáról.[13]

A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott.[14] Pál halálát követően Epheszoszban folytatta életét és ő tanította a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt. Domitianus római császár Pátmosz szigetére száműzte. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már közel száz éves lehetett, amikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedüliként természetes halállal.

A János evangélium szerzősége

Bővebben: János evangéliuma

A negyedik evangé­lium, mivel vallási üzenete jóval magasabb szintű a szinoptikus evangéliumokénál, amelyek pedig az általánosan elfogadott datálás szerint az I. század utolsó harmadában keletkeztek, minden való­színűség szerint ennél későbbi eredetű. Az egyházatyák szintén valamikor a II. század közepe táján említik először Jánost, így a leginkább alátámasztható becslés szerint János evangéliumának a teljesen megszerkesztett változata Kr. u. 100 és 110 között készülhetett el. A keletkezés helye a hagyomány szerint az Égéi-tenger partján fekvő kis-ázsiai Epheszosz városa.[15]

A szöveg maga sehol nem említi a szerző nevét, a hagyományos „János evangéliuma" cím későbbi írnokoktól és másolóktól származik. Az evangéliumban egyedül a 21. fejezetben található utalás a mű meg nem nevezett szerzőjére: a „tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus”.[16] Az egyházi hagyomány felté­telezése szerint a kifejezés János apostolra vonat­kozik. A 21. fejezet azonban nem része az eredeti evangéliumnak, utólag csatolták az eredeti mű lezárása után.[17] A szerző azonosítása nem az evangélista kezétől szárma­zik, azt egy harmadik személy fűzte a szöveghez: „Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága.”[3][18]

A legjelentősebb korai tekintély, aki megpróbálta azonosíta­ni a negyedik evangélium szerzőjét, a kis-ázsiai születésű Szent Ireneusz, Lugdunum püspöke volt. Kr. u. 180 körül ő számolt be arról, hogy János apostol élete utolsó idő­szakát a mai Törökország ázsiai részén elterülő Epheszosz váro­sában töltötte, és itt írta meg evangéliumát is. Nincs azonban olyan újszövetségi forrás, amely Jánost kapcsolatba hozná Epheszosszal. Az Apostolok cselekedetei megemlíti, hogy Szamariában evangelizált.[19] Az Efezusiaknak írt levelében Antiochiai Ignác Kr. u. 110-ben Epheszosz lakóit mint Pál embereit írja le, aki utolsó jeruzsálemi útja előtt két évet töltött a városban,[20] és nem mint János embereit, aki pedig állítólag sokáig Epheszoszban élt, és ott is halt meg. Papiasz, Hierapolisz püspöke (Kr. u. 60 k.-130) a tanítói között említi Jánost, az Öreget, akit világosan megkülönböztet Zebedeus fia Jánostól. Egy ilyen görög kultúrán nevelkedett ember nagyobb valószínűséggel lehet a görög eszméktől és misz­ticizmustól átitatott negyedik evangélium szerzője, mint a galileai halász János, akit a két főpap, Kajafás és Annás úgy jellemez mint „írástudatlan (agrammatosz) és tanulatlan (idiótész)” embert.[21]

Neve alatt fennmaradt iratok

Kanonikusak

Apokrifek

Jegyzetek

  1. ↑ Szentek élete az év minden napjára IV., szerk. Schütz Antal, Szent István Társulat, Budapest, 1933, 388. o.
  2. ↑ Vermes. A kereszténység kezdetei, 183-185. o. 
  3. ↑ a b Ehrman. The New Testament, 160-161. o. 
  4. ↑ Mt 27,56
  5. ↑ Mk 15,40
  6. ↑ Jn 1,35-39
  7. ↑ Mt 10:1-4
  8. ↑ Mk 3:13-19
  9. ↑ Lk 6:12-16
  10. ↑ Gal 2:9
  11. ↑ Jn 13:23
  12. ↑ Jn 19:25-27
  13. ↑ Jn 20,1-10
  14. ↑ ApCsel 3,4 és 8. fejezet
  15. ↑ Vermes. A kereszténység kezdetei, 183. o. 
  16. ↑ Vö. Jn 13:23, 25
  17. ↑ Vermes. A kereszténység kezdetei, 184. o. 
  18. ↑ Jn. 21:24
  19. ↑ ApCsel 8:14
  20. ↑ ApCsel 19:10
  21. ↑ ApCsel 4:13

Források

  • Ehrman, Bart D.: The New Testament. A Historical Introduction to the Early Christian Writings. Oxford University Press, New York, 2000
  • Vermes Géza: A kereszténység kezdetei. Názárettől Nikaiáig (Kr. u. 30–325). Budapest, 2013

Galéria

  • János evangélista, lábainál szimbóluma, a sas (17. századi festmény)
    János evangélista, lábainál szimbóluma, a sas (17. századi festmény)
  • Szent János evangélista (El Greco festménye)
    Szent János evangélista (El Greco festménye)
  • János apostol (dombormű, Főegyházmegyei Könyvtár (Eger))
    János apostol (dombormű, Főegyházmegyei Könyvtár (Eger))
  • Szent János evangélista szimbóluma, a sas a madridi San Manuel y San Benito templomban, mozaikon
    Szent János evangélista szimbóluma, a sas a madridi San Manuel y San Benito templomban, mozaikon
  • Az Apokalipszis barlangjának belső nézete, Patmosz szigetén (az oltár falának közepén a gyertyák azon a helyen égnek, ahol János evangélista feküdt, amikor megkapta a Jelenéseket, mellette a falon egy ezüst kör jelzi azt a helyet, ahol megkapaszkodott, hogy segítsen magának; jobbra a skarlátvörös lepel alatt a kőpult, melynél Prochor írt)
    Az Apokalipszis barlangjának belső nézete, Patmosz szigetén (az oltár falának közepén a gyertyák azon a helyen égnek, ahol János evangélista feküdt, amikor megkapta a Jelenéseket, mellette a falon egy ezüst kör jelzi azt a helyet, ahol megkapaszkodott, hogy segítsen magának; jobbra a skarlátvörös lepel alatt a kőpult, melynél Prochor írt)