Ez a cikk a Ivo Lapenna témával foglalkozik, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki a mai társadalomban. A Ivo Lapenna egy olyan téma, amely előtte és utána is megjelölt a jelenlegi világ megértésében, mivel megosztott véleményeket váltott ki és különféle vitákat váltott ki. Az írás során a Ivo Lapenna-hez kapcsolódó különböző szempontokba fogunk beleásni, elemezve annak következményeit, következményeit és lehetséges megoldásait. Hasonlóképpen, különböző nézőpontok kerülnek bemutatásra a Ivo Lapenna teljes és gazdagító megértése érdekében.
Ivo Lapenna | |
![]() | |
Született | 1909. november 5.[1][2] Split, Osztrák–Magyar Monarchia |
Elhunyt | 1987. december 15. (78 évesen)[1][2] Koppenhága, Dánia |
Állampolgársága | |
Házastársa |
|
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Halál oka | rák |
Sírhelye | Rødovre cemetery[3] |
![]() | |
Ivo Lapenna aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ivo Lapenna témájú médiaállományokat. | |
Ivo Lapenna (Split, 1909. november 5. – Koppenhága, Dánia, 1987. december 15.) horvát származású brit ügyvéd, eszperantista, a University College London professzora. Az Eszperantó Világszövetség főtitkára (1955–1964), majd elnöke (1964–1974).
1909. november 5-én a dalmáciai Splitben született. 1933-ban a Zágrábi Egyetemen szerzett jogi diplomát. A második világháború alatt részt vett az usztasa-rezsim elleni ellenállásban. A háború után az Állami Közlöny főszerkesztője, 1947-ben a Zágrábi Egyetem Jogi Karának egyetemi tanára volt. 1949-ben elhagyta Jugoszláviát, és először Párizsba, majd 1951-ben Londonba költözött. 1962-ben kapta meg a brit állampolgárságot.[4]
Elsősorban az ő munkájának köszönhető, hogy az UNESCO 1954. december 10-én határozatot hozott az eszperantó nyelv mellett, és megadta az Eszperantó Világszövetség számára a tanácsadói státuszt. 1955 és 1964 között a Világszövetség főtitkára, 1964 és 1974 között az elnöke volt.[4]
1987. december 15-én Koppenhágában hunyt el.[4]