Ez a cikk a Eszperantó Világszövetség témával foglalkozik, amely egyre fontosabbá vált a mai társadalomban. Különböző perspektívákból és kontextusokból a Eszperantó Világszövetség a vezetők, kutatók, akadémikusok és a nagyközönség érdeklődési területévé vált. A történelem során a Eszperantó Világszövetség viták és viták tárgya volt, olyan beszélgetéseket és kérdéseket szított, amelyek jelentős előrelépéshez vezettek különböző területeken. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy mélyebben elmélyüljünk a Eszperantó Világszövetség elemzésében, figyelembe véve jelenlegi hatását és a lehetséges jövőbeli következményeket, amelyekre bepillantást enged. Így ez a cikk átfogó és frissített látásmódot kíván kínálni a Eszperantó Világszövetség-ről, azzal a céllal, hogy elősegítse a mai társadalomban oly fontos témával kapcsolatos nagyobb megértést és gondolkodást.
Eszperantó Világszövetség | |
![]() | |
![]() | |
A rotterdami székház | |
Alapítva | 1908. április 28. |
Székhely | Universal Esperanto Association Main Office (![]() |
Vezető | Duncan Charters |
![]() | |
Az Eszperantó Világszövetség weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Eszperantó Világszövetség témájú médiaállományokat. |
Eszperantó Világszövetség /röv.: EV/ (eszperantóul: Universala Esperanto-Asocio /röv.: UEA/, angolul: Universal Esperanto Association) a legnagyobb nemzetközi eszperantó szervezet, 5501 individuális taggal 121 országból és 9215 a nemzeti szervezeteken keresztül.[1] A szervezet alapítója Hector Hodler.
1907 végén Hector Hodler és néhány eszperantista szervezetet kezdtek létrehozni az eszperantó nyelv gyakorlati szolgáltatásainak népszerűsítésére. 1908. április 28.-án elegendő támogatottságot láttak az Eszperantó Világszövetség (EV) megalapításához, így ezt a napot ma az EV születésnapjának tekintik.
Fontos vita volt az EV és a tagországok között abban a kérdésben, hogy kik képviseljék a mozgalmat, és kinek kell fizetnie és döntenie az eszperantó mozgalom ügyeiről, feladatairól. Az 1922-es helsinki rendszer után az 1933-as kölni megállapodásban végül a következő kompromisszum született: az EV lesz az eszperantó mozgalom legfelsőbb szerve, de az EV bizottságának tagjait a tagországok küldöttjei alkotják.
Mivel a volt elnök, Eduard Stettler és Hans Jakob volt igazgató a gyarmati kompromisszum ellen volt, az eszperantó mozgalom szakadása 1936-ban megtörtént: a legtöbb vezető, tag és nemzeti egyesület elhagyta az EV-t, és az újonnan alapított Nemzetközi Eszperantó Ligához (NEL) csatlakoztak. A maradványt Genfi EV-nek hívták. 1947-ben a Genfi EV és az NEL egyesült egy úgynevezett egyesített EV-gé. A jelenlegi EV jogilag az 1947-es új EV, az új EV Alapszabályát 1980-ban vették nyilvántartásba.