IV. Alexiosz bizánci császár
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a IV. Alexiosz bizánci császár-et, egy olyan témát, amely a világ minden tájáról felkeltette az emberek figyelmét. A IV. Alexiosz bizánci császár évek óta az érdeklődés és a kutatás tárgya, hatása a tudománytól és a technológiától a kultúráig és a művészetekig számos területen megmutatkozik. Ahogy elmerülünk a IV. Alexiosz bizánci császár világában, új ötletekkel, izgalmas felfedezésekkel és lenyűgöző perspektívákkal találkozunk, amelyek minden bizonnyal mélyebb megértést és elismerést hagynak bennünk a téma iránt. Csatlakozzon hozzánk a IV. Alexiosz bizánci császár lenyűgöző felfedezéséhez, és fedezzük fel együtt mindazt, amit kínál nekünk.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| IV. Alexiosz | |
| IV. Alexiosz Angelosz | |
 | |
| Bizánci (társ)császár | |
| Uralkodási ideje | |
| 1203. július 18. – 1204. január 28. (után) | |
| Koronázása | Konstantinápoly 1203. augusztus 1. (az apjával együtt) |
| Elődje | III. Alexiosz |
| Utódja | V. Alexiosz |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Angelos |
| Született | 1182 Konstantinápoly |
| Elhunyt | 1204. január 28. (után) (22 évesen) Konstantinápoly |
| Édesapja | II. Iszaakiosz bizánci császár |
| Édesanyja | Irene Palaiologos |
| Testvére(i) |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Alexiosz témájú médiaállományokat. | |
IV. Alexiosz, magyarosan IV. Elek (ógörögül: Αλέξιος Δ' Άγγελος, Konstantinápoly, 1182. – Konstantinápoly, 1204. február 8.) 1203–1204-ig bizánci császár
Élete
Apja (II. Iszaakiosz) trónfosztásakor (1195-ben) bebörtönözték, és csak 1201-ben tudott megszökni a zavargásoknak köszönhetően. Sógorához, a nővérét, Irénét nőül vevő Sváb Fülöphöz menekült, majd csatlakozott Montferrati Bonifáchoz, a IV. keresztes hadjárat kiszemelt vezetőjéhez. Zára ostromakor (1202) ideiglenesen elhagyta a tábort, hogy meglátogassa sógorát. Közben megegyezett Bonifáccal, hogy útját Konstantinápoly felé vegye, és harcoljon bitorló nagybátyja, III. Alexiosz ellen. Cserébe bizánci támogatást és a keresztesek adósságainak kifizetését ígérte. A velenceiek is támogatták a gazdag város kirablásával kecsegtető ötletet, így 1202-ben flottájuk a görög fővárosnál kötött ki. Hiába parádézott Alexiosz a falak alatt az ostrom előtt, a bizánciaknak megfelelt a bitorló, tehetségtelen nagybátyja. Aznap, amikor 1203-ban bevették a várost, III. Alexiosz gyorsan elmenekült, és a keresztesek szembesültek azzal, hogy a görögök kiszabadították börtönéből, és ismét császárrá koronázták a megvakított és leépült II. Izsákot. Ez nem volt elfogadható számukra, tehát kényszerítették az uralkodót, hogy fiát társcsászárává tegye.
IV. Alexiosz fényes ígéretei ellenére gyakorlottabb apja egyet biztosra vett: a keresztesek adósságait képtelenség a császári kincstárból kifizetni. Fia, aki nem fogta fel, hogy milyen rossz helyzetben is van az államháztartás, igyekezett előteremteni az összeget. Végül az ígért pénzmennyiség felét sikerült összegyűjtenie ellenfeleitől való elkobzásokkal és egyházi javak elvételével, illetve a III. Alexiosz által irányított trákiai városok kirablásával. Míg a császár pénzszerzéssel foglalatoskodott, Konstantinápoly lakói és a keresztesek között egyre nőtt a feszültség. Hamarosan Alexiosz Murtzuphlosz, a nyugatellenes párt vezére letette a trónról és megfojtatta. Apja nem sokkal élte túl: vagy előrehaladott kora, vagy mérgezés miatt hunyt el. A trónon Murtzuphlosz követte, akit V. Alexiosz néven tettek császárrá.
Kapcsolódó szócikkek
| Előző uralkodó: III. Alexiosz |
Következő uralkodó: V. Alexiosz |
