Hodrusbánya
A mai világban a Hodrusbánya olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki különböző területeken. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Hodrusbánya alapvető szemponttá vált, amely személyesen és szakmailag egyaránt hatással van az emberek mindennapi életére. A Hodrusbánya eredetétől napjaink relevanciájáig a különböző területek szakértőinek tanulmányozásának és elemzésének tárgya volt, sokféle véleményt és nézőpontot generálva. Ebben a cikkben a Hodrusbánya-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, a társadalmi vonatkozásaitól a globális gazdaságra gyakorolt hatásáig, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet nyújtsunk erről a manapság annyira aktuális témáról.
| Hodrusbánya | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 27′ 59″, k. h. 18° 49′ 08″48.466300°N 18.818790°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 59″, k. h. 18° 49′ 08″48.466300°N 18.818790°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hodrusbánya témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Hodrusbánya (szlovákul: Banská Hodruša) Hodrushámor településrésze Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zsarnócai járásban. 1971-ig önálló község volt.
Fekvése
Selmecbányától 10 km-re nyugatra fekszik. Egyike a Hodrushámort alkotó három kataszteri területnek, területe 24,4650 km².[1]
Története
Területén már a 13. században aranyat és ezüstöt bányásztak. Első írásos említése a mai település feletti Kerling hegyen 1352-ben létezett Karlik nevű telephez kapcsolható. Története szorosan kötődik a bányászathoz. Mivel sokáig Selmecbányához tartozott, többször próbálta megszerezni a várostól való függetlenséget és az ehhez kapcsolódó kiváltságokat. A török a 16. század során három nagyobb támadást indított a nemesfémekben gazdag bányák megszerzésére: 1564-ben, 1576-ban és 1578-ban. 1709-ben és 1710-ben dögvész pusztított a faluban. A bányák gazdagságának híre eljutott a császári udvarba is és az uralkodó család tagjai többször is meglátogatták a községet. 1751-ben I. Ferenc császár, majd 1764-ben II. József császár és öccse, Lipót főherceg személyesen látogatott ide. A termelés a 18. században érte el csúcspontját. 1600 és 1936 között számítások szerint 47 tonna aranyat és 2577 tonna ezüstöt bányásztak ki a hegy gyomrából. A település szerkezetét az magyarázza, hogy a bányászok házai az egykori bányákhoz közel épültek fel. A bányászati tevékenység 1950-ben befejeződött, de 1993-ban újra aranybányát nyitottak a község területén.
1922-ig a Hont vármegye területén fekvő Selmec- és Bélabányához tartozott, melynek neve ezután Selmecbánya volt. 1954-ben alakult önálló községgé, majd 1971-ben egyesült Alsóhámorral Hodrushámor néven, melyhez 1980-ban Irtványost is hozzácsatolták.
Népessége
2001-ben Hodrushámor 2344 lakosából 2189 szlovák volt.
Nevezetességei
A községnek két gótikus eredetű temploma és két kápolnája van.
- Közülük a Szent Miklós templom 1387-ben épült.
- A temetőben álló Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt templom 1500-ban készült.
- Két kápolnája közül a Nepomuki Szent János kápolna 1865-ben, a Szűz Mária kápolna 1946-ban épült.
Itt születtek
- 1845-ben František Richard Osvald szlovák római katolikus plébános.
- 1900-ban Emil Boleslav Lukáč költő, műfordító.
- Vajk Artúr (Hodrusbánya, 1893. március 20. – Budapest, 1966. március 17.) bányamérnök, szakíró.
- Horváth József (Hodrusbánya, 1840. január 28. – 1910 után) tanító.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ A SZK kataszteri jegyzéke, 2007