Napjainkban a Hegedűs András (újságíró) olyan téma, amely különböző területeken egyre nagyobb aktualitást kap. Legyen szó a technológia, a tudomány, a társadalom vagy a kultúra világáról, a Hegedűs András (újságíró) felkeltette a szakértők és általában a közvélemény figyelmét. A Hegedűs András (újságíró) iránti érdeklődés folyamatosan fejlődő vitához, valamint a következményeinek és következményeinek mélyreható elemzéséhez vezetett. Ebben a cikkben a Hegedűs András (újságíró)-hez kapcsolódó különböző szempontokat és annak mai hatását vizsgáljuk meg. Továbbá megvizsgáljuk a Hegedűs András (újságíró) körül kialakult trendeket, és javaslatot teszünk annak jövőjére vonatkozóan.
Hegedűs András | |
Született | 1972. június 8. (52 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szülei | Hegedűs István |
Foglalkozása | újságíró, helytörténeti kutató |
Iskolái |
|
Hegedűs András (születési nevén Hegedűs István András; Budapest, 1972. június 8. –) újságíró, helytörténeti kutató. Publikációiban szinte kivétel nélkül csak a második keresztnevét használja.
Hegedűs István Széchenyi-díjas hídépítő mérnök és Fazekas Anna vízépítő mérnök fiaként, Fazekas Ferenc matematikus unokájaként született. Apai ágon Móra Ferenccel, anyai ágon Bessenyei Györggyel tart rokonságot;[1] Rokonsági körébe tartozik Fazekas Árpád gyermekgyógyász főorvos, nyírségi helytörténeti kutató, Horváth Pál gépészmérnök, az Egyesült Izzó korábbi vezérigazgató-helyettese és Barótfi István, a Szent István Egyetem egyetemi tanára is.
1977 óta Solymáron él. 1990-ben érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban,[2] majd 1995-ben szerezte meg első diplomáját a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Karán kertészmérnökként. 2002–2006 között elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának kommunikáció szakát is.
2001–2010 közt szabadúszó újságíróként tevékenykedett, saját cikkei és fordításai jelentek meg többek között a Kapu, Magyar Demokrata, Terézváros és a Védelmi Ipar c. lapokban. 2003 óta bűnügyi újságíró-szerkesztőként is tevékenykedik a HavariaPress Hírügynökség keretein belül. Lakóhelyén 2001–2003 között részt vett a Sólyomszem című kétheti periodika, majd 2005–2006 között a Szólj Már című havilap szerkesztésében; 2007–2011 közt a Fixpont című solymári havilap főszerkesztője volt, majd 2011–2014 közt a Solymári Magazin főszerkesztője lett. 2010-2019 közt kiadó-főszerkesztője volt a Pilisszentivánon megjelenő Szentiváni Újságnak, 2016-ban pedig felkérést kapott a Tök községben negyedévente megjelenő Töki Hírek szerkesztésére is, ezt a feladatot ugyancsak 2019 őszéig (az önkormányzati választást követő időszakig) látta el.
Ezt követően két évig a PEMŰ Műanyagipari Zrt. alkalmazásában dolgozott, 2022 tavasza óta pedig a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Gazdasági Levéltári Osztályának munkatársaként tevékenykedik, a levéltár Lángliliom utcai kutatóhelyén.[3] E minőségében tagja lett annak a levéltári kutatócsoportnak, amely az M5 televízió 2023 novemberében indult, Családfamesék című kulturális műsorsorozat háttéranyagait hivatott biztosítani.[4]
Legkedveltebb szakterülete a helytörténet, önálló helytörténeti kutatásokat is végez a Pilisi-medence településein.
Fotósként 2007 óta több kiállításon szerepelt a fényképeivel, elsősorban Solymáron; a sajtófotóiból rendezett első önálló kiállítása 2015 novemberében nyílt meg Pilisszentivánon, a Generációk Házában.[5][6]
2010-ben képviselőjelöltként indult a lakóhelyén tartott önkormányzati választáson, a Solymári Környezetvédők Egyesülete színeiben, de nem jutott mandátumhoz.[7]