Ma szeretnénk elmélyülni a Fogarasy Attila lenyűgöző világában. A Fogarasy Attila ősidők óta emberek millióinak érdeklődését és kíváncsiságát keltette fel szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a kulturális szférára gyakorolt hatása miatt, a Fogarasy Attila kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiségben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek a Fogarasy Attila-et egyetemes érdeklődésre számot tartó témává teszik, és foglalkozunk múltjával, jelenével és jövőjével egyaránt. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön egy izgalmas utazásban a történelem, az aktuális események és a Fogarasy Attila által számunkra kínált lehetőségeken keresztül.
| Fogarasy Attila | |
| Született | 1957. január 6. (67 éves) Budapest |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fogarasy Attila (Budapest, 1957. január 6. –) tanár, újságíró, újság- és könyvszerkesztő, helytörténész, költő.
Vitéz Fogarasy-Fetter Mihály tanító, tanár, könyvtáros, későbbi pilisvörösvári díszpolgár és Rihtár Ibolya házasságából született, szüleinek harmadik gyermekeként. Általános és középiskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte. 1976-tól a Szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár–magyar szakán tanult tovább, ahol 1980-ban szerzett diplomát. Végzettsége: magyar nyelv és irodalom szakos általános iskolai tanár és könyvtáros.
1981-ben kötött házasságot, felesége a pilisszentiváni származású Schuck Gabriella pedagógus lett, aki 1994-től a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Általános Iskolában dolgozott magyar-történelem szakos tanárként, később egy ideig intézményvezetőként. Két gyermekük született, Tamás és Balázs.
1981-től 1994-ig a pilisszentiváni, a pilisvörösvári, majd ismét a pilisszentiváni általános iskolában dolgozott könyvtárosként és tanárként. 1994-től 2005-ig Pilisvörösváron a Német Nemzetiségi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola (ma Friedrich Schiller Gimnázium) könyvtárosa volt, és nyolc éven át informatikát is tanított. 2005-től 2009-ig szabadúszó újságíróként működött. 2009 és 2022 között a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Általános Iskola magyartanáraként és könyvtárosaként dolgozott; oktató-nevelő munkája mellett ő szerkesztette az iskola honlapját, valamint műsorokat, koncerteket és egyéb rendezvényeket is szervezett. 2022-ben innen vonult nyugdíjba.
2021-ben édesapja iránt érzett tiszteletből és az ő szellemiségét követve jelentkezett a Vitézi Rendbe; 2022-ben kinevezték Pest vármegye vitézi hadnagyává.
Alapító tagja a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesületnek, tagja a Pilisi Nyugdíjas Bányász Szakszervezetnek, tiszteletbeli tagja a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttesnek, tiszteletbeli örökös tagja a Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestületének.
1989-ben kezdett újságírással és újságkészítéssel foglalkozni. Első lapja a szerkesztésében megjelent Paca című diáklap volt. 1991-ben szerkesztője lett a Szentiváni Újság (Sanktiwaner Zeitung) című pilisszentiváni közéleti havilapnak, melynek főszerkesztője a felesége volt. Több mint húsz szám elkészítésében vett részt 1992 decemberéig. 1993-ban OPUS néven regionális irodalmi-kulturális folyóiratot jelentetett meg. 1994-től 1998-ig Showder néven szerkesztett diáklapot a vörösvári gimnáziumban. 1995-től 2011-ig – egy év megszakítással (2002) – tizenhat éven át – a Vörösvári Újság felelős szerkesztője és tördelőszerkesztője volt; közben, 1999–2000 folyamán elvégzett egy, a Pest Megyei Önkormányzat által szervezett újságírói kurzust is. Az eddigieken felül 2005-től 2009-ig munkatársa, majd szerkesztője volt a Magyar Sportlövők Szövetsége hírlevelének, amely 2007 januárjától Magyar Sportlövész címmel jelent meg. 2005 szeptemberétől 2008 decemberéig szerkesztette a Magyar Természetjáró Szövetség (ma: Magyar Természetbarát Szövetség) Természetbarát Híradó című kiadványát is. 2014 óta társadalmi munkában ír (főleg helytörténeti témákban) cikkeket és tudósításokat, elsősorban a Vörösvári Újságnak.
Édesapja nyomdokait követve évtizedek óta végez helytörténeti gyűjtőmunkát és kutatásokat Pilisvörösvárra és környékére vonatkozóan. Ez irányú értékmentő tevékenységének eredményeit főleg a saját honlapján (https://www.fogarasy.hu/) teszi közzé, de 2006 óta szerkeszti az egykor Vörösvárt is birtokló Karátsonyi család történeti honlapját is (https://www.karatsonyi.hu/). Gyakran tart előadásokat különböző helytörténeti témákban.
2015-től kezdődően vezeti Zsámboki Szabolccsal közösen az általuk létrehozott Pilisvörösvári Honismereti Klubot, amely kezdetben a Művészetek Házában működött, majd 2022-től annak fiókintézményében, a Sváb Sarokban folytatta tevékenységét. A klub havonta egy alkalommal tart összejöveteleket, illetve alkalmanként helytörténeti sétákat, kirándulásokat is szerveznek.
Az ezredforduló körüli évektől kezdődően számos helytörténeti jellegű kiadvány létrehozásához járult hozzá szerzőként, szerkesztőként, valamint tördelőszerkesztőként, illetve több esetben borítótervek készítőjeként is. Sorozatszerkesztőként jegyzi az „Otthon a világban” című honismereti könyvsorozatot, melynek eddig (2024-ig) 12 kötete jelent meg.
Újságírói, könyvszerkesztői, valamint helytörténeti gyűjtő- és kutatómunkája mellett irodalmi, művészeti tevékenységet is végez: verseket, versciklusokat, színdarabokat ír. Irodalmi műveit szintén áthatja a szűkebb és tágabb haza iránti elkötelezettség és szeretet.