Halikarnasszoszi mauzóleum

A mai világban a Halikarnasszoszi mauzóleum továbbra is olyan téma, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. Akár a társadalomra, akár a politikára, akár a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Halikarnasszoszi mauzóleum továbbra is vitákat és reflexiókat generál különböző területeken. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Halikarnasszoszi mauzóleum különböző aspektusait, elemezve jelentőségét, következményeit és lehetséges jövőbeli perspektíváit. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül igyekszünk jobban megérteni a Halikarnasszoszi mauzóleum relevanciáját napjainkban, valamint a kortárs társadalom jövőjére gyakorolt ​​lehetséges hatását.

Halikarnasszoszi mauzóleum
Település
Bezárás1494
Építési stílusklasszicista építészet
Építész(ek)
Hasznosítása
Felhasználási terület
  • az ókori világ csodája
  • mauzóleum
  • ógörög régészeti lelőhely
  • rom
  • múzeum
  • lebontott építmény
TulajdonosIII. Artakhsaszjá perzsa király
Elhelyezkedése
Halikarnasszoszi mauzóleum (Törökország)
Halikarnasszoszi mauzóleum
Halikarnasszoszi mauzóleum
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″37.037942°N 27.424097°EKoordináták: é. sz. 37° 02′ 17″, k. h. 27° 25′ 27″37.037942°N 27.424097°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Halikarnasszoszi mauzóleum témájú médiaállományokat.
Rembrandt: Artemisia, Prado, Madrid, Spanyolország
A kép Artemisziát, Halikarnasszosz királynőjét ábrázolja, mielőtt fenékig ürítené a halott férje, Mauszólosz hamvait tartalmazó kupát[1]

A halikarnasszoszi mauzóleum (görögül: Μαυσωλεῖον τῆς Ἁλικαρνασσοῦ) egy i. e. 353 és i. e. 350 között épült síremlék, amely Mauszólosz perzsa királyi helytartó (satrapa) és felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban (ma Bodrum, Törökország). Szatürosz és Pütheosz görög építészek tervezték. Maga Pütheosz faragta ki az épület tetején található négyesfogatot márványból.[2] A díszítő szobrok elkészítését az ókor híres szobrászai, Szkopasz, Brüaxisz, Timotheosz és Leókharész vállalták.[3] Az ókori világ hét csodájának egyike. Minden nagy síremlék elnevezése Mauzolosz nevére vezethető vissza (mauzóleum).

Története

Mauszólosz
Schubert van Ehrenberg elképzelése a 17. századból
A mauzóleum elképzelt modellje a Miniatürkben

Mauszólosz Kária uralkodója volt, Kária pedig i. e. 377–353-ig a Perzsa Birodalom részét képezte. A tartomány fővárosa Halikarnasszosz volt. Mauszólosz apját követte a trónon, mint a perzsa király tartományi kormányzója, de uralkodása megkezdése után hamarosan független király lett. Testvérét, Artemisziát vette feleségül, és elhatározta, hogy síremléket készíttet maga és felesége számára.

Az építés megkezdése után a király meghalt (i. e. 353–350 között),[4] a munkálatok Artemiszia irányítása alatt folytak. Az építkezés befejezését ő sem érte meg, hamvai aranyurnában férjével együtt a sírkamrába kerültek, amelyet kőoroszlánok őriztek (ezek egyike ma is megtalálható a British Múzeumban). A mauzóleumról idősebb Plinius adott részletes leírást, amely azonban nem alkalmas a pontos rekonstrukcióra.

1856–59-ben az angol kormány kiásatta a híres épület maradványait. A felszínre került részletek és Plinius leírása alapján Pullan műépítész restaurálta az épületet.

Az épület

Hírnevét főként méreteinek és szobrainak köszönhette.

A 45 m magas, pódiumon (platformon) álló sírépület görög templomra hasonlított. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül, tíz-tíz oszlop oldalanként (a sarkokban megosztozva egy-egy oszlopon). Az oszlopok – melyek között szobrok álltak –, egy szilárd cellaszerű blokkot képeztek, amely viselte a hatalmas tető tömegét. Csúcsán márványból faragott négyesfogatban Mauszólosz és Artemiszia foglalt helyet.

A sír egy dombon épült, kilátással a városra. Az egész építmény zárt udvarban, az udvar közepén álló, kőből készült platformon állt. Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, és a külső falakat mintegy 300, isteneket és istennőket, oroszlánokat és legendás szörnyeket ábrázoló, életnagyságú vagy annál nagyobb szobor díszítette. Minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. A platform felső szakaszán három frízt faragtak ki:

  • a kentaurok és lapidák csatája,
  • az amazonok görögök elleni küzdelme és
  • az amazonok kocsiversenye.

Ezeknek a domborműveknek a töredékeit az ásatások tárták fel, és ma a londoni British Museumban láthatók.

Pusztulása

Az épület 16 századon át állt. Sértetlen maradt, amikor Nagy Sándor bevette a várost i. e. 334-ben, és az i. e. I. század közepén rendszeres kalóztámadások során is. Később azonban földrengések sorozata romba döntötte. A 15. századra már csak a talapzata maradt felismerhető, és amikor johannita lovagok vették be a várost, akkor a bodrumi erőd (Szent Péter vár) megépítésekor, ill. későbbi megerősítések során a mauzóleum romjainak köveit is felhasználták, – a század végére szinte teljesen. A romok maradványait 1852-ben a British Museum archeológusa (Charles Thomas Newton) kezdte el újra felkutatni és összegyűjteni, az erődbe beépített részek nyomán.[5]

Galéria

Szobrok és frízek a British Museum gyűjteményében:

Jegyzetek

  1. ↑ A halikarnasszoszi Mauszóleion. hirmagazin.sulinet.hu
  2. ↑ Kostof, Spiro. A History of Architecture. Oxford: Oxford University Press, 9. o. (1985. április 10.). ISBN 0-19-503473-2 
  3. ↑ Smith, William: Dictionary of Greek and Roman Antiquities, page 744, 1870 . (Hozzáférés: 2006. szeptember 21.)
  4. ↑ Thiollet, Jean-Pierre. Bodream. Paris: Anagramme Ed., 89-90. o. (2010. április 10.). ISBN 978-2-35035-279-4 
  5. ↑ The Mausoleum of Halicarnassus Archiválva 2014. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben bodrumpages.com (Hozzáférés: 2015. július 15.)

Források

  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 271. o.
  • Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 817. o. ISBN 963-9257-07-9