Hajnal Antal

A mai cikkben a Hajnal Antal-ről fogunk beszélni. A Hajnal Antal téma az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki a társadalomban. Sokak számára támponttá vált, akár mai relevanciája, akár a mindennapi életre gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége miatt. A Hajnal Antal megjelenése óta mindenféle véleményt generált, és számos tanulmány és kutatás tárgya volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Hajnal Antal különböző aspektusait, elemezzük következményeit, és megvitatjuk a mai társadalomban betöltött relevanciáját. Kétségtelen, hogy a Hajnal Antal egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és amelyből sokat lehet tanulni.

Hajnal Antal
Született1838. szeptember 1.
Makó
Elhunyt1907. január 17. (68 évesen)
Fiume
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásavízépítő mérnök
IskoláiJózsef Ipartanoda (–1859)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnal Antal témájú médiaállományokat.

Hajnal Antal (Makó, 1838. szeptember 1. – Fiume, 1907. január 17.) magyar mérnök, a fiumei kikötő tervezője, a Nemzetközi Vöröskereszt aktivistája.

Élete

Emléktáblája Makón, a Kálvin téren
(A makói emléktáblák listája)

Makón született 1838. szeptember 1-én. Édesapja református lelkész és tanár volt. Szülőháza az akkori paplak volt, helyén ma óvoda áll, aminek falán emléktábla őrzi a város szülöttének emlékét. Budapesten, a Műegyetemen végezte tanulmányait, ott 1859-ben szerzett diplomát, később Európa több városában is megfordult tanulmányútja során. Ezután Békéscsabára ment, ahol az az akkori vármegye alkalmazásában dolgozott. Utána függetlenül a hivataloktól fölmérési vízrendezési munkákon dolgozott magánmérnökként. 1867-ben állami hivatalokat vállalt, 1873-ban a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium alkalmazottja lett, főmérnöki beosztásban. Egy ideig folyószabályozási és a vasúti közlekedési hálózattal kapcsolatos ügyeken dolgozott, majd figyelme a Fiume kikötője felé fordult, annak karbantartója, fejlesztője lett. Akkoriban az jelentős bővítésre szorult; Hajnal Antal szakirodalmi munkát is megjelentetett a témával kapcsolatban Fiume és kikötője címen. A megbízást a tervre 1884-ben nyerte el. 1889-től a kivitelezési munkálatokat haláláig irányította osztálytanácsosi és a királyi tengerészet műszaki ügyvezetői posztban. Élete során aktív tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, valamint a fiumei Vöröskeresztnek. 1885-ben erejét meghaladva támogatta az 1885-ös kolerajárvány áldozatait. 1907. január 17-én hunyt el Fiuméban. Sírja a fiumei Kozala temetőben van.[1]

Művei

Emlékezete

  • Makón 1988-ban emléktáblát avattak tiszteletére

Források

Jegyzetek

  1. ↑ A magyar Fiume története http://igazmagyarok.uw.hu/HU/01-tortenelem/A-magyar-Fiume-tortenete/index.htm Archiválva 2021. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2021.01.27