Ma belépünk a Györe Imre izgalmas világába. Ez a téma több millió ember érdeklődését keltette fel világszerte, és ez nem is csoda. A Györe Imre fontosságát a tudománytól a populáris kultúráig különböző területeken tárgyalták és elemezték. Ebben a cikkben a Györe Imre-hez kapcsolódó különböző szempontok elemzését javasoljuk, a történelmi eredettől a mai relevanciáig. Reméljük, hogy ez a cikk nem csak kielégíti a Györe Imre iránti kíváncsiságát, hanem arra is ösztönöz, hogy mélyebben elmélyüljön annak tanulmányozásában és megértésében.
Györe Imre | |
![]() | |
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele | |
Élete | |
Született | 1934. december 2. Keszthely |
Elhunyt | 2009. október 27. (74 évesen) Budapest |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | versek, színművek |
Első műve | Fény (versek, 1955) |
Irodalmi díjai | Gábor Andor-díj (1958) József Attila-díj (1980) A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség nívódíja (1988, 1996, 1998) |
Györe Imre (Keszthely, 1934. december 2. – Budapest, 2009. október 27.) magyar költő, drámaíró, publicista.
1956-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem újságíró szakán.
1954-től jelentek meg versei. 1955–1956 között a Magyar Nemzet újságíró-gyakornoka volt. 1957–1961 között az Élet és Irodalom külső munkatársa volt. 1960–1962 között az Orion Újság munkatársa volt. 1958-tól a fiatal költők Tűz-tánc című antológiájának egyik szerkesztője volt. 1962–1990 között a Magyar Nemzetnél dolgozott. 1988–2007 között a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke volt.
A politikai költészet harcos változatával jelentkezett. Ciklust írt Kubáról (Halálűző, 1966). Az 1960-as évek második felétől hangja elmélyültebb, megjelent benne az irónia (önirónia), szatíra és groteszk.