Ebben a cikkben a Gustaf Kossinna témájában fogunk elmélyülni, különböző nézőpontokat és szempontokat vizsgálva, amelyek segítenek megérteni annak mai hatását és fontosságát. A Gustaf Kossinna eredetétől a különböző területeken való relevanciájáig a szakértők és a nagyközönség érdeklődésének és vitájának tárgya. Elemezzük időbeli alakulását, valamint társadalomra gyakorolt hatását és relevanciáját a különböző területeken, hogy átfogó és teljes képet adjunk a Gustaf Kossinna-ről. Ezzel a cikkel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk ezt a témát, és olyan mély és megvilágító pillantást nyújtsunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megismerje és megértse a Gustaf Kossinna-et.
Gustaf Kossinna | |
![]() | |
Született | 1858. szeptember 28.[1][2] Szovjetszk |
Elhunyt | 1931. december 20. (73 évesen)[1][2] Berlin[3] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Sírhelye | Lichterfelde cemetery |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gustaf Kossinna témájú médiaállományokat. | |
Gustaf Kossinna (Tilsit, 1858. szeptember 28. – Berlin, 1931. december 20.) német filológus és régész, a Berlini Egyetem oktatója. Carl Schuchhardt mellett az őstörténeti kor egyik jelentős kutatója, a településrégészeti módszertan megteremtője. A náci hatalom több elméletét felhasználta saját ideológiájának kialakításakor.
Apja gimnáziumi tanár, anyja mazuri-lengyel származású volt. Göttingenben, Lipcsében, Berlinben és Strasbourgban tanult. Karl Viktor Müllenhoff tanítványa volt. 1881-ben doktorált és a Hallei Egyetemi Könyvtárban dolgozott. 1886-tól a Berlini Egyetemi Könyvtár asszisztense. 1887–1892 között a Bonni Egyetemi Könyvtár, majd a Berlini Királyi Könyvtár munkatársa volt. Már 1900-ban megszerezte a professzori címet, de csak 1902-ben nevezték ki a Berlini Egyetemre.
A legismertebb német régészek közé tartozott, a német őstörténetet kutatta régészeti leletek alapján. A általa kidolgozott kutatási módszert településrégészetnek nevezte. Érdeklődésének középpontjában a germán törzsek eredete és elterjedése állt, számos publikációjában tudományos alapon bírálta a germánok kultúrájának alábecsülését.
1909-ben megalapította a Német Őstörténeti Társaságot (Deutsche Gesellschaft für Vorgeschichte), amely kiadta a „Mannus“ folyóiratot. Ezen kívül tagja volt a Berliner Gesellschaft für Anthropologie, Ethnologie und Urgeschichte társaságnak és számos nacionalista és antiszemita csoportosulásnak.