A következő cikk a Gerinccsapolás témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző területeire gyakorolt hatása miatt vált aktuálissá. A Gerinccsapolás megjelenése óta vitákat és vitákat generált, amelyek felkeltették a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Ebben az értelemben fontos a Gerinccsapolás-hez kapcsolódó különböző szempontok alapos elemzése, hogy megértsük annak hatását és a jövőbeni lehetséges következményeit. Ebben a cikkben különböző szempontokat és nézőpontokat dolgozunk fel, hogy átfogó képet nyújtsunk a Gerinccsapolás-ről és annak mai relevanciájáról.
A gerinccsapolás (orvosi néven: lumbalpunctio, magyarosan lumbálpunkció) egy orvosi beavatkozás, a szúrcsapolás (punctio) egyik fajtája. Célja agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) vétele a gerinccsatornából, általában diagnosztikai, ritkábban terápiás céllal.
A beavatkozási terület megfelelő megtisztítása és fertőtlenítése, valamint előzetes érzéstelenítése után, az ágyéki gerincszakaszon, általában a hármas és négyes, vagy a négyes és ötös csigolyák között speciális, punkciós tűvel behatolnak a gerinccsatornába, és onnan néhány milliliter folyadékot nyernek.
Kétféle módon lehet elvégezni: a páciens ülő vagy fekvő testhelyzetében. Utóbbi esetben a páciens oldalán, mozdulatlanul, ún. magzati pózban fekszik (térdek a hashoz húzva, fej előrehajtva a mellkashoz). A fecskendőt megszívás után eltávolítva, a tűn keresztül nyerik a mintát. A megfelelő mennyiség levétele után a tűt eltávolítják, és a szúrás során keletkezett sebet ellátják. Ehhez hasonló az ágyéki (lumbalis) érzéstelenítéskor használt eljárás is. Az előbb leírt testhelyzet nem alapvető feltétel, az eljárás kivitelezhető ülő, erősen előre hajlott testhelyzetben is. Újabban többnyire ezt az utóbbi helyzetet részesítik előnyben. A beteg nyugalma és feltétlen közreműködése alapvető feltétele a szövődménymentes eljárásnak.