Friedrich Wilhelm Schuster

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Friedrich Wilhelm Schuster-et és annak az élet különböző területeire gyakorolt ​​hatását. A kezdetektől a mai társadalomban való jelenlétéig a Friedrich Wilhelm Schuster alapvető szerepet játszott abban, ahogyan interakciót folytatunk, dolgozunk és viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Friedrich Wilhelm Schuster-re vonatkozó különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint annak időbeli alakulását. Ez a cikk teljes és többdimenziós nézetet kíván nyújtani a Friedrich Wilhelm Schuster-ről, lehetővé téve az olvasók számára, hogy jobban megértsék annak fontosságát és jelentőségét különböző összefüggésekben.

Friedrich Wilhelm Schuster
Született1824. január 29.
Szászsebes
Elhunyt1912. február 4. (88 évesen)
Nagyszeben
ÁlneveFriedrich Ernst
Foglalkozásaköltő,
lelkész

Friedrich Wilhelm Schuster (Szászsebes, 1824. január 29. – Nagyszeben, 1912. február 4.) erdélyi szász költő, evangélikus lelkész.

Élete

Középiskoláit Nagyszebenben és Segesváron végezte, majd 1844-től a lipcsei egyetemen teológiát, filológiát és pedagógiát tanult. Szászsebesre visszatérve 1846. szeptember 16-ától rendes tanítónak alkalmazták az elemi iskolánál, ahol bevezette a tornászást. Itt kezdte el az erdélyi szász néphagyományok gyűjtését. Az ő nevéhez fűződik az első erdélyi szász népdalgyűjtemény kiadása. 1854-ben a szászsebesi algimnázium igazgatójává nevezték ki. 1869 decemberétől szászvárosi lelkész volt.

Politikai költeményeket és szépirodalmi dolgozatokat írt az erdélyi német hírlapokba és folyóiratokba; cikkei a szászsebesi evangélikus algimnázium Programmjában , az Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde-ban, illetve a Siebenbürgisch deutsches Tageblatt-ban jelentek meg.

Művei

  • Gedichte Schässburg, 1858.
  • Siebenbürgisch-sächsische Volkslieder, Sprichwörter, Räthsel, Zauberformeln und Kinderdichtungen. Mit Anmerkungen und Abhandlungen. Hermannstadt, 1865.
  • Seid einig. Abschiedsrede von Mühlbach. Als Manuskript gedruckt 1869.
  • Alboin und Rosimund. Trauerspiel in fünf Aufzügen. Wien, 1884.
  • Festrede, gehalten am 30. Mai 1889 bei der feierlichen Enthüllung des zum Andenken an den am 13. Oktober 1479 errungenen Sieg auf dem Brotfelde errichteten Denkmals. Wien, 1889. (Különnyomat a Siebenbürgisch-deutsches Tageblatt 4712. számából).

Források