Firenzei főegyházmegye

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Firenzei főegyházmegye témát, amely téma az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Firenzei főegyházmegye nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken, a tudománytól a politikáig, beleértve a populáris kultúrát is. Ebben a cikkben a Firenzei főegyházmegye különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, eredetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Ezenkívül megvitatjuk a témával kapcsolatos szakértők véleményét és szempontjait, valamint azoknak a személyes tapasztalatait, akik közvetlenül érintettek a Firenzei főegyházmegye-el. Ennek a cikknek az a célja, hogy az olvasók széles körben megértsék a Firenzei főegyházmegye-et, és kritikai elmélkedésre ösztönözzék ezt a ma oly fontos témát.

Firenzei főegyházmegye
Elhelyezkedés
Ország Olaszország
Területi fennhatóságToszkána
Esperesi körzetek18
é. sz. 43° 46′ 23″, k. h. 11° 15′ 15″43.773056°N 11.254167°E
Statisztikai adatok
Terület2205 km²
Lakosság
Teljes833 624 (2015)
Egyházmegyéhez tartozók824 000 (98,8%)
Plébániák314
További jellemzők
Egyházkatolicizmus
Rítuslatin
JogelődRoman Catholic Diocese of Florence
Alapítás idejeI. század
SzékesegyházFirenzei dóm
VédőszentSzent Zenobius
Firenzei Szent Antal
Papjai583
Vezetése
PápaFerenc
ÉrsekGiuseppe Betori
Nyugalmazott püspökEnnio Antonelli
Térkép
Firenzei főegyházmegye
Firenzei főegyházmegye
Honlap
Firenzei főegyházmegye weboldala
Firenzei főegyházmegye a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Firenzei főegyházmegye témájú médiaállományokat.

A Firenzei főegyházmegye (latinul: Archidioecesis Florentina, olaszul: Arcidiocesi di Firenze) a római katolikus egyház egyik olaszországi főegyházmegyéje, Firenze székhellyel.

Jelenlegi érseke Giuseppe Betori bíboros.

Története

Az egyházmegye története az 1. századig nyúlik vissza, valószínűleg már ekkor alapítottak püspökséget itt. Első ma is ismert püspöke Félix, 313 körül uralkodott. Szent Zenobius 398 és 429 volt püspök, ma ő a város és az egyházmegye egyik védőszentje. A 11. században Gerhardus püspök (a későbbi II. Miklós pápa) ideje alatt egyházi reformok indultak el Firenzében, majd a VII. Gergely pápa vezette reformoknak is egyik központja lett. A 14. századra a katharok tanai terjedtek el, és a város közel harmada az eretneknek bélyegzett tanítást követte. 1364-ben IV. Károly német-római császár birodalmi hercegi címet adományozott a püspöknek. 1420. május 2-án V. Márton pápa érseki rangra emelte az egyházmegyét. 1889 óta Firenze „bíborosi széknek” is tekinthető, mivel minden érsek egyúttal a bíborosi méltóságot is elnyerte. Az egyházmegye jelenlegi főpásztora 2008 óta Giuseppe Betori bíboros.

Az egyházmegye püspökei

Firenze püspökei

  • Félix (313 körül)
  • Szent Zenobius (398–429)
  • Szent Maurizius (550)
  • Reparato (680 körül)
  • Specioso (723 körül)
  • Tamás (743 körül)
  • Agriprand (833 körül)
  • Radingo (852 körül)
  • Szent András (869, 873, 876, 893)
  • Grasulfo (896–930)
  • Raimbald (941–964)[1]
  • Sichelmus (966–972)
  • Szent Podius (987–1002)
  • Guido (1004–1007)
  • Ildebrando (1008–1025)
  • Lambert (1025–1032)
  • I. Atto (1036–1038)
  • Gerhard von Burgund (1045–1061), 1058-tól pápa II. Miklós néven.
  • Pietro Mezzabarba (1065–1068)
  • Ranierius (1071–1113)
  • Gottifredo Degli Albeti (1114–1142)
  • II. Atto (1146–1154)
  • Ambrus (1156–1158)
  • János (1158–1181)
  • Bernát (1182–1188)
  • Péter (1188–1205)
  • Giovanni da Velletri (1205–1230)
  • Ardingo Foraboschi (1230–1249)
  • Filippo Fontana (1250)
  • Giovanni de Mangiadori (1251–1274)
  • Iacopo da Castelbuono, O.P. (1286)
  • Andrea de Mozzi (1287–1295)
  • Francesco Monaldeschi (1295–1301)
  • Lottieri della Tosa (1301–1309)
  • Antonio D'Orso (1309–1321)
  • Francesco Silvestri (1323–1341)
  • Angelo Acciaiuoli, O.P. (1342–1355)
  • Francesco degli Atti (1355–1356)
  • Filippo dell'Antella (1356–1361)
  • Pietro Corsini, bíboros (1361–1369)
  • Angelo Ricasoli (1370–1382)
  • Angelo Acciaiuoli, bíboros (1383–1385)
  • Bartolomeo Oleario (Uliari), O.F.M. (1385–1389)
  • Onofrio Visdomini, O.S.A. (1389–1400)
  • Alamanno Adimari (1400–1401)
  • Iacopo Paladini (1401–1410)
  • Francesco Zabarella, bíboros (1410–1411)

Fireneze érsekei

  • Amerigo Corsini (1411–1434), 1420-tól érsek
  • Giovanni Vitelleschi (1435–1437)
  • Ludovico Scarampi, bíboros (1437–1439)
  • Bartolomeo Zabarella (1440–1445)
  • Szent Antonino Pierozzi, O.P. (1445–1459)
  • Orlando Bonarli (1459–1461)
  • Giovanni Neroni (1461–1473)
  • Pietro Riario, bíboros (1473–1474)
  • Rinaldo Orsini (1474–1508)
  • Cosimo Pazzi (1508–1513)
  • Giulio de' Medici, bíboros (1513–1523), a későbbi VII. Kelemen pápa.
  • Niccolò Ridolfi (először) (1524–1532)
  • Andrea Buondelmonti (1532–1542)
  • Niccolò Ridolfi (másodszor) (1543–1548)
  • Antonio Altoviti (1548–1573)
  • Alessandro Ottaviano de' Medici (1574–1605), a későbbi XI. Leó pápa.
  • Alessandro Marzi Medici (1605–1630)
  • Cosimo Bardi (1630–1631)
  • Pietro Niccolini (1631–1651)
  • Francesco Nerli (Id.) (1652–1670)
  • Francesco Nerli (Ifj.), bíboros (1670–1683)
  • Giacomo Antonio Morigia, B., bíboros (1683–1700)
  • Leone Strozzi O.S.B.Vall. (1700–1703)
  • Tommaso della Gherardesca (1703–1721)
  • Giuseppe Maria Martelli (1722–1741)
  • Francesco Gaetano Incontri (1741–1781)
  • Antonio Martini (1781–1809)
  • Antonio Eustachio Osmond (1809-1815)[2]
  • Pietro Francesco Morali (1815–1826)
  • Ferdinando Minucci (1828–1856)
  • Giovacchino Limberti (1857–1874)
  • Eugenio Cecconi (1874–1888)
  • Agostino Bausa, O.P., bíboros (1889–1899)
  • Alfonso Mistrangelo, Sch.P., bíboros (1899–1930)
  • Tiszteletre méltó Elia Dalla Costa bíboros (1931–1961)
  • Ermenegildo Florit bíboros (1962–1977)
  • Giovanni Benelli bíboros (1977–1982)
  • Silvano Piovanelli bíboros (1983–2001)
  • Ennio Antonelli bíboros (2001–2008)
  • Giuseppe Betori bíboros (2008 -2024. április 18.) (visszavonult)
  • Gherardo Gambelli (2024. június 24. - )

A Firenzei egyháztartomány

A Firenzei egyháztartomány Olaszország egyik egyháztartománya. Metropolitája a firenzei érsek. 1420-ban, Firenze érseki rangra emelésével jött létre. Először mindössze két szuffragáneus egyházmegye, Fiesole és Pistoia tartozott ide, majd a századok folyamán ez egyre gyarapodott. Firenze mellett ma öt egyházmegye alkotja.

Firenze egyben a Toszkánai egyházi régió központja is, ennek elnöke a firenzei érsek. Ide tartozik még a Pisai és a Siena-Colle di Val d'Elsa-Montalcinói egyháztartomány, valamint az exempt Luccai főegyházmegye és Monte Oliveto Maggiorei területi apátság.

A Firenzei egyháztartomány egyházmegyéi

Egyházmegye Alapítás Terület, hívők Püspök Székesegyház Kép
Firenzei főegyházmegye
1. század
2205 km²
824 000 fő (98,8%)
Giuseppe Betori
Liliomos Szűz Mária-főszékesegyház,
Firenze
Arezzo-Cortona-Sansepolcrói egyházmegye
3. század
(Mint Arezzói egyházmegye)
3425 km²
290 000 fő (95,1%)
Riccardo Fontana
Szent Donát- és Szent Péter-székesegyház,
Arezzo;
Nagyboldogasszony-társszékesegyház,
Cortona;
Szent János evangélista-társszékesegyház,
Sansepolcro
Fiesolei egyházmegye
1. század
1300 km²
138 900 fő (98,6%)
Mario Meini
Szent Romulus-székesegyház,
Fiesole
Pistoiai egyházmegye
3. század
821 km²
215 000 fő (98,8%)
Fausto Tardelli
Szent Zénó-székesegyház,
Pistoia
Pratói egyházmegye
1653. szeptember 22.
(Mint Pistoia és Pratói egyházmegye)
287 km²
192 600 fő (89,7%)
Franco Agostinelli
Szent István-székesegyház,
Prato
San Miniató-i egyházmegye
1622. december 5.
691 km²
158 000 fő (92,9%)
Andrea Migliavacca
Nagyboldogasszony- és Szent Genesius-székesegyház,
San Miniato

Szomszédos egyházmegyék

  • Volterrai egyházmegye (délnyugat)
  • San Miniató-i egyházmegye (nyugat)
  • Pistoiai egyházmegye (északnyugat)
  • Pratói egyházmegye (északnyugat)
  • Bolognai főegyházmegye (észak)
  • Imolai egyházmegye (északkelet)
  • Faenza-Modiglianai egyházmegye (északkelet)
  • Fiesolei egyházmegye (kelet)
  • Siena-Colle di Val d’Elsa-Montalcinói főegyházmegye (dél)

További információk

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Gerhard Schwartz, Die Besetzung der Bistümern Reichsitaliens unter den sächsischen und salischen Kaisern mit den listen der Bischöfe 951-1122, Verlag von B. G. Teubner in Leipzig und Berlin 1913, p. 207–210 (németül)
  2. ↑ Nancy püspöke. Bonaparte Napóleon nyomására választották meg, VII. Piusz pápa azonban sosem ismerte el. Jogilag tehát nem volt Firenze érseke, ez idő alatt sede vacante volt.