Fernanda Montenegro

Fernanda Montenegro
Született	Arlette Pinheiro Esteves Silva[1][2] 1929. október 16. (95 éves)[3][4][5] Rio de Janeiro[6][7][8]
Állampolgársága	brazil
Házastársa	Fernando Torres (1954–2008)
Gyermekei	két gyermek: Cláudio Torres Fernanda Torres
Foglalkozása	televíziós színész filmszínész
Iskolái	Colégio Pedro II
Kitüntetései	Lista National Order of Merit Ordem do Mérito Cultural (1995)[9][10] Ezüst Medve díj a legjobb színésznőnek (Központi pályaudvar, 1998)[11][12] Los Angeles Film Critics Association Award for Best Actress (Központi pályaudvar, 1998)[13] National Board of Review Award for Best Actress (Központi pályaudvar, 1998)[14] Grande Prêmio do Cinema Brasileiro for Best Actress (The Other Side of the Street, 2005)[15] Nemzetközi Emmy-díj a legjobb női főszereplőnek (Doce de Mãe, 2013)[16]
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Aktív évek	1955–
Díjai
1999: Brazil Szövetségi Köztársaság Nemzeti Érdemrendje (ONM)
Facebook IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernanda Montenegro témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fernanda Montenegro (Rio de Janeiro, 1929. október 16. –) brazil színésznő.

Brazíliában nemcsak nagyon híres és elismert személyiség, hanem igazi nemzeti kincsként tekintenek rá, legalább annyira, mint a focistára, Pelére.^[17] Nemzetközileg a Központi pályaudvar című brazil produkció tette híressé. 1999-ben a brazil miniszterelnök a Nemzeti Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki (ONM).

Arlette Pinheiro Esteves da Silva néven született polgári családban. Apja autószerelő volt. Montenegro tizenötévesen kezdett a rádiónak dolgozni, művésznevét háziorvosának nevéből rakta össze.^[18] Az ötvenes években debütált a színpadon egy Fernando Torres nevű színész mellett, aki három évvel később a férje lett. Két gyermekük született, az egyikük színészként, a másikuk rendezőként keresi a kenyerét. 1959-ben a házaspár megalapította saját színházát, repertoárját pedig olyan művészek darabjaival színesítette portugál nyelven, mint Arthur Miller, Edward Albee, Molière, Pirandello, Harold Pinter, Shaw és Beckett.^[18][19]

A korai hatvanas években Montenegro már a képernyőn és a filmvásznon is szerepelt. Említésre méltó az 1965-ös A halott asszony és a magyar szinkron nélküli 1981-es Eles Não Usam Black-Tie (magyarul Fekete nyakkendőt nem használnak), amely a munkások zavargásairól és a családi kapcsolatokról szól. Továbbá a több részre bontott Négy nap szeptemberben (1997), amely a felnőtté válás témáját boncolgatja, és nem mellesleg Oscar-díjra jelölték legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A televíziós szerepléseit többnyire a szappanoperák ölelik fel, amelyekben a jólöltözött, elegáns mágnásfeleség jellegzetes karakterét játszotta. Kiemelhető az 1990-es Rainha da sucata című tévésorozata, amelyben szokástól eltérően a családanya szerepét kapta egy viszályokkal megtűzdelt családban. Brazíliában Montenegro nagy tiszteletnek örvend, mivel még ha kis szerepet is kell alakítania, nagy gonddal és precizitással vállalja.^[19]

Montenegrónak népszerűsége és tehetsége ellenére csak Dél-Amerikában volt nagy híre egészen addig, amíg egy brazil rendező, Walter Salles fel nem kereste egy filmjével. „Kezdettől fogva őt kívántam erre a szerepre, a forgatókönyvet is úgy írattam” – nyilatkozta a rendező a New York Timesnak. – „Láttam őt a színpadon, láttam minden filmjét, amiben csak ő volt, és megfogott azzal, hogy milyen hű marad a karakterekhez. Elképesztő, mennyire sokoldalú színésznő.” A forgatás megindult, majd egy nap a producer, Arthur Cohn, Montenegro felé fordult, és megjósolta neki, hogy Oscar-díjra fogják jelölni. „Én szkeptikus voltam.” – emlékezett vissza Montenegro a New York Timesnak adott interjún. – „Úgy vettem fel inkább, mint egy bókot, egy kedves, szívélyes jókívánságot.”^[18]

Azonban a Központi pályaudvar mégis meghódította egész Európát, tarolt a fesztiválokon, megnyerte az Arany Medvét, jelölték Oscar-díjra. A kritikusok megemelték kalapjukat Montenegro előtt, aki nemcsak elnyerte a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medvét, de Oscar-díjra is jelölték. Montenegro volt az első brazil színésznő, akit ez a megtiszteltetés ért. Hogy pályafutását megkoronázzák, 1999-ben Montenegro a brazil állam legmagasabb kitüntetését vehette át a miniszterelnöktől: a Nemzeti Érdemrend nagykeresztjét (ONM).

Montenegro mindezek ellenére a színpad mellett tette le a voksát. „Minden, amit csak kaptunk, azt a színház adta nekünk” – mondta a New York Timesnak.^[18] A színésznő továbbra is aktívan dolgozik a média területén. 2013-ban Nemzetközi Emmy-díjat nyert, amelyre 2015-ben újonnan jelölték.

• Internetes Szinkron Adatbázis (magyar nyelven). iszdb.hu. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Montenegro a Biographyn (angol nyelven). biography.com. . (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Montenegro a Britannicában (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• A brazilok nemzeti kincse az Oscar-gálán (angol nyelven). Larry Rohter, 1999. március 21. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Utazásra fel Brazília szívében (angol nyelven). Larry Rohter, 1998. november 22. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Isten éltessen! Itt egy kis ihlet (angol nyelven). Larry Rohter, 2006. július 23. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Sônia Braga: Az Oscarra csak négyet jelölnek, az ötödik jelölés mindig Meryl Streepé (angol nyelven). Guardian. (Hozzáférés: 2018. február 7.)

• Fernanda Montenegro a Facebookon
• Fernanda Montenegro a PORT.hu-n (magyarul)
• Fernanda Montenegro az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Fernanda Montenegro az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Fernanda Montenegro a Rotten Tomatoeson (angolul)