Fekete Pál (tanár)

Ebben a cikkben elmélyülünk a Fekete Pál (tanár) izgalmas világában, feltárva annak számos oldalát és a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatását. A Fekete Pál (tanár) olyan téma, amely szakértők és rajongók érdeklődését egyaránt felkeltette, a mai társadalomban betöltött jelentősége miatt. Ezen a vonalon megvizsgáljuk eredetét, fejlődését, kihívásait és lehetőségeit, valamint azt, hogy hogyan alakította ki életünket, munkánkat és kapcsolatainkat. Nem számít, hogy szakértő vagy a témában, vagy csak most kezded felfedezni a csodáit, ez a cikk azt ígéri, hogy informatív és gazdagító perspektívát ad a Fekete Pál (tanár)-ről. Készüljön fel egy lenyűgöző felfedezőútra!

Ez a szócikk a tanárról szól. Hasonló címmel lásd még: Fekete Pál (egyértelműsítő lap).
Fekete Pál
Született1928. június 19.[1]
Sárospatak[1]
Elhunyt2022. július 27. (94 évesen)[1]
Szeged
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásatanár
Kitüntetései
SírhelyeSzeged

Fekete Pál (Sárospatak, 1928. június 19. – Szeged, 2022. július 27.) magyar tanár, író, történész, politikai elítélt. Az 1956-os magyar forradalom meghatározó szereplője, aki a Békés Megyei Forradalmi Bizottság elnökeként töltött be kulcsfontosságú pozíciót.

Élete

Fekete Pál 1928-ban született Sárospatakon. A sárospataki Református Főiskola Líceumában érettségizett, majd ugyanitt, a Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet. Sorkatonai szolgálatát követően Szegedre került az egyetemre, ahol történelem‒orosz szakos tanári diplomát szerzett.

1952-ben tanárként helyezkedett el Békéscsabán. Négy évig tanított az 1. számú Általános Iskolában és Rózsa Ferenc Gimnáziumban. A tanítás mellett a Természet- és Társadalomtudományi Ismeretterjesztő Társulat (TIT) munkatársaként történelmi előadásokkal járta egész Békés megyét. Az 1956-os események előtt aktívan közreműködött a helyi közéletben, ahol kiváló szervezői és vezetői képességeit kamatoztatta.

Az 1956-os forradalom kitörése után Fekete Pált megválasztották a békéscsabai, majd a Békés Megyei Forradalmi Bizottság vezetőjének. Nyíltsága, lelkesedése, konszenzusteremtő humanizmusa közismert volt. Többször tárgyalt az orosz parancsnokkal, ezzel sikerült megmenteni Békéscsabát a szétlövetéstől 1956. november 4-én. A megtorlás során, 1957. február 16-án letartóztatták. Először halálra ítélték, majd az ítéletet 1957. december 11-én életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Békéscsabán a Munkácsy utcai ávósbörtönben, valamint Szegeden, Márianosztrán, Vácott, Gyulán, Jászberényben és Sopronkőhidán raboskodott. Végül hét év után, 1963. március 26-án általános amnesztiával szabadult.

Már a szabadulása napján megpróbálták beszervezni. Miután ezt elutasította, kitiltották Békéscsabáról és Békés megye területéről. A tanári pályáról örökre eltiltották, fizikai munkából tartotta fenn családját. Még az 1980-as években is megfigyelték, mozgását korlátozták. 1988-ban segédmunkásként ment nyugdíjba.

A rendszerváltozás után rehabilitálták, számos kitüntetésben és elismerésben részesült. Aktívan kutatta a múltat, alkotott, tanított, fordított, és előadásokat tartott. 1956 eseményeit, személyes élményeit több könyvben (Az utolsó szó jogán, Cseppek a tengerből, Sátánok éjszakája) megörökítette. Az utolsó, a Magyar mártírok 1956 ‒ Csak a szél sír felettük címet viselő könyvét a kommunista diktatúrák áldozatainak napján, 2019. február 25-én mutatták be Békéscsabán, a városháza dísztermében.

Békéscsabán, a Kazinczy Ferenc Általános Iskola (volt 2. Számú Általános Iskola) egyik épületében 2011. október 23-án, az 1956-os békéscsabai megemlékezések során megnyitották a Fekete Pál-emlékszobát.[3]

1953-ban kötött házasságot B. Kovács Ágnes tanítónővel. Két gyermekük született: dr. Fekete Ágnes (1956) gyermekpszichiáter és Fekete Márta (1957 - 2011) zongoraművész.

Díjai, kitüntetései

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Fekete Pál (1928–2022) - BékésWiki
  2. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2025. január 14.)
  3. ↑ Közös emlékezés – és méltó búcsú Fekete Páltól, Békéscsaba díszpolgárától (magyar nyelven). https://bekescsaba.hu. (Hozzáférés: 2025. január 14.)

Források