F–104 Starfighter
A mai világban a F–104 Starfighter olyan témává vált, amely sokféle ember számára érdekes és fontos, különböző kontextusokban. Legyen szó szakmai, tudományos, politikai vagy társadalmi területen, a F–104 Starfighter releváns helyet foglal el, és számos vita és vita középpontjában áll. Hatása és jelentősége túlmutat határokon és kultúrákon, így egyetemes érdeklődésre számot tartó téma. Ebben a cikkben a F–104 Starfighter-hez kapcsolódó különböző aspektusokat és szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük hatását, következményeit és a jelenkori társadalomban elfoglalt helyét. Ezenkívül megvizsgálunk néhány szempontot és megközelítést, hogy jobban megértsük a F–104 Starfighter összetettségét és fontosságát a mai világban.
| F–104 Starfighter | |
 | |
| A NASA F-104 repülőgépe | |
| Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
| Gyártó | Lockheed |
| Gyártási darabszám | 2578 db |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1954. március 4. |
| Szolgálatba állítás | 1958. február 20. |
| Méretek | |
| Hossz | 16,66 m |
| Fesztáv | 6,36 m |
| Magasság | 4,09 m |
| Szárnyfelület | 18,22 m² |
| Szárnykarcsúság | 2,45 |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 6 350 kg |
| Max. felszállótömeg | 23 170 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 db General Electric J79-GE-11A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 48 kN 69 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 2125 km/h |
| Hatósugár | 670 km |
| Hatótávolság | 2600 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 15 240 m |
| Emelkedőképesség | 244 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 514 kg/m² |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 1 db M61 Vulcan gépágyú, 750 db lőszerrel |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| Az F–104 Starfighter háromnézeti rajza | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz F–104 Starfighter témájú médiaállományokat. | |
Az F–104 Starfighter egyhajtóműves, szuperszonikus könnyű vadászrepülőgép, melyet a koreai háború tapasztalatai alapján hoztak létre az Amerikai Egyesült Államokban. Tervezője Kelly Johnson, az egyik leghíresebb amerikai repülőgép-konstruktőr. A repülőgép törzse nagyon hasonlít a vele egy időben tervezett U–2 stratégiai felderítőgépéhez. Sebessége és emelkedőképessége kiváló volt, de számos rossz tulajdonsága, elsősorban kis hatótávolsága és nagy (szárny)felületiterhelése miatt az Amerikai Légierőnél az 1960-as évek végére kivonták az első vonalbeli szolgálatból. Néhány NATO-tagállamban korszerűsített változatai sokáig rendszerben maradtak, Németország légierejében az 1980-as években a Tornado,[1] Hollandiában az F–16 Fighting Falcon, Kanadában ez idő tájt az F/A–18 Hornet váltotta fel. Olaszországban az utolsó gépek 2004-ig maradtak rendszerben.[2] A repülőgépet nagy sebessége és kis szárnyai miatt gyakran hívták Embervezette rakétának, de katasztrofális baleseti statisztikája miatt Özvegycsinálónak is.
Jegyzetek
- ↑ F-104 Starfighterek a Luftwafféban – Írta és fényképezte: Temesvári Péter – JETfly Online
- ↑ A Csillagharcos búcsúja – Starfighter-világtalálkozó – Kárpáti Endre – Aranysas magazin
További információk
- A FAS.org típusismertetője
- The Lockheed F-104 Starfighter – Az Air Vectors típusismertetője
- International F-104 Society
- Lockheed F-104 Starfighter Archiválva 2007. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben – Festésminták a WINGS PALETTE Archiválva 2007. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalán
- David Cenciotti weblogja a típusról
- Italian F-104 versions explained – az olasz változatok műszerfalainak szkennelt ábrái
- Videók
- Great Planes – Movie Monday, flightglobal.com
- Képgalériák
|
.svg){kind=small}
