Ebben a cikkben a Ernesto Laclau-ről és társadalmunkra gyakorolt hatásáról fogunk beszélni. A Ernesto Laclau olyan téma, amely az elmúlt években nagy aktualitást kapott, felkeltette mind a szakértők, mind a nagyközönség érdeklődését. Befolyása mindennapi életünk különböző aspektusait fedi le, a gazdaságtól a kultúráig, beleértve a politikát és a technológiát is. A Ernesto Laclau egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és továbbra is vitákat és reflexiókat generál minden területen. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ernesto Laclau különböző oldalait, és elemezzük a jelenlegi társadalmunkban betöltött jelentőségét.
Ernesto Laclau | |
![]() | |
Született | 1935. október 6. Buenos Aires |
Elhunyt | 2014. április 13. (78 évesen)[1] Sevilla |
Állampolgársága | argentin[2] |
Házastársa | Chantal Mouffe |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | professzor |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | szívinfarktus |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ernesto Laclau témájú médiaállományokat. | |
Ernesto Laclau (Buenos Aires, 1935. október 6. – Sevilla (Spanyolország), 2014. április 13.) argentin politikai teoretikus, filozófus. A posztmarxista politológiai irányzat megteremtőjének tartják. Hosszú távon együttműködő partnere volt Chantal Mouffe-nak, akivel 1985-ben közösen publikált műve a Hegemónia és radikális demokrácia. A marxizmus dekonstrukciója. Ebben - többek között - Antonio Gramsci hegemóniaelméletét fejlesztették tovább.
Történelem szakon végzett 1964-ben a Buenos Aires-i egyetemen, majd 1977-ben szerzett PhD-fokozatot az Essexi Egyetemen.
1986-tól ta a politikaelmélet professzora volt az Essexi Egyetemen, ahol megalapította és hosszú éveken át irányította az Ideológia és Diskurzuselemzés posztgraduális programját, valamint az Elméleti Tanulmányok Központját. Az ő irányítása alatt álló program kutatási keretet biztosított egy új típusú diskurzuselemzés kidolgozásához, különös tekintettel a posztstrukturalista elméletre (főleg Saussure és Derrida munkáira), a posztanalitikus gondolkodásra (Wittgenstein és Richard Rorty), valamint a pszichoanalízisre (elsősorban Lacan munkásságára). E kutatások célja volt, hogy innovatív elemzést nyújtsanak konkrét politikai jelenségek, például identitások, diskurzusok és hegemóniák magyarázatára. Ezt az elméleti és analitikai irányultságot ma „Essex School of Discurse Analytics” néven ismerik.[4]
Pályafutása során Laclau Észak-Amerika, Dél-Amerika, Nyugat-Európa, Ausztrália és Dél-Afrika számos egyetemén tartott előadásokat.
Laclau szívrohamban halt meg Sevillában 2014-ben.[5][6]