Emil Racoviță
Ebben a cikkben a Emil Racoviță témáját járjuk körül, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitákat váltott ki. A Emil Racoviță eredetétől a mai relevanciájáig felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség figyelmét. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Emil Racoviță körül létező különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint annak a társadalom különböző területeire gyakorolt hatását. Ezenkívül elmélyülünk a Emil Racoviță történetében és fejlődésében, kiemelve az idők során elért eredményeit és kihívásait. Ez a cikk átfogó és tárgyilagos képet kíván nyújtani a Emil Racoviță-ről, hozzájárulva a vitához és annak fontosságának megértéséhez a mai világban.
| Emil Racoviță | |
 | |
| Született | 1868. november 15.[1][2][3] Jászvásár |
| Elhunyt | 1947. november 19. (79 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | román |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | doctor honoris causa from the University of Lyon (1923)[4] |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Racoviță témájú médiaállományokat. | |
Emil Racoviță (Jászvásár, 1868. november 15. – Kolozsvár, 1947. november 19.) román barlangkutató és biológus, a barlangi élettan, a bioszpeleológia megalapítója.
Pályafutásának kezdete
Tanulmányait Jászvásáron végezte, majd az apja kívánságára a párizsi egyetemen jogot tanult. Utána viszont a Sorbonne természettudományi karán végzett 1891-ben, és itt is doktorált 1896-ban.
Biológusként 1897-99 között részt vett a belga antarktiszi expedícióban, ahonnan 1600 darabból álló biológiai és zoológiai gyűjteménnyel tért vissza. Az expedíciót követően tanulmányt tett közzé a cetekről. 1900-ban a franciaországi Banyuls-sur-Mer oceanológiai laboratóriumában lett igazgatóhelyettes.
Barlangkutató tevékenysége
A Mallorcai Cueva del Drach barlangban felfedezett új rákfajok hatására felhagyott az óceánkutatással és a földalatti ökoszisztémák vizsgálatának szentelte magát.
1907-ben jelent meg a „Essai sur les problèmes biospéologiques” című műve, a világon az első bioszpeleológiai munka. Ezt követően „Biospeologica” néven nemzetközi programot indított a barlangok faunájának vizsgálatára. 1920. április 26-án megalapította Kolozsvárott a világ első Barlangtani Intézetét.
1940 augusztusában, amikor a bécsi döntést következményeképpen Kolozsvár Magyarország része lett, Emil Racoviță az intézettel együtt Temesvárra költözött. A II. világháború után visszaköltözött Kolozsvárra, hogy újjászervezze az intézetet, de a munka befejezése előtt 79 éves korában meghalt. Sírja a házsongárdi temetőben található.
Tisztségei
- A kolozsvári egyetem rektora (1929–1930)
- A Román Akadémia elnöke (1926–1929)
- A Barlangtani Intézet igazgatója (1920–1947)
Művei
- Essai sur les problemes biospeologiques (Esszé a bioszpeleológia problémáiról; 1907)
- Speologia (Szpeleológia; 1927)
- Evoluția și problemele ei (Az evolúció és problémái; 1929)
Emlékezete
- Róla nevezték el az Emil Racoviță Főgimnáziumot.
- Nevét viseli az Antarktiszon lévő román kutatóállomás – Law–Racoviță kutatóállomás – és az Emil Racoviță Múzeum.
- Kolozsvárott mellszobrot állítottak emlékére (lásd fénykép).
Jegyzetek
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Académie nationale de médecine (francia nyelven). www.academie-medecine.fr
- ↑ Annuaire prosopographique : la France savante. annuaire prosopographique: la France savante
- ↑ https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k5652739q/f20
Források
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 77. old.
- Traian Orghidan: Emil Racoviță a bioszpeológia megalapítója. Karszt és Barlang, 1968. I–II. félév. 5–6. old.
.svg){kind=small}