Edith Anne Robertson

A mai világban a Edith Anne Robertson olyan témává vált, amely sokféle ember számára érdekes és fontos, különböző kontextusokban. Legyen szó szakmai, tudományos, politikai vagy társadalmi területen, a Edith Anne Robertson releváns helyet foglal el, és számos vita és vita középpontjában áll. Hatása és jelentősége túlmutat határokon és kultúrákon, így egyetemes érdeklődésre számot tartó téma. Ebben a cikkben a Edith Anne Robertson-hez kapcsolódó különböző aspektusokat és szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük hatását, következményeit és a jelenkori társadalomban elfoglalt helyét. Ezenkívül megvizsgálunk néhány szempontot és megközelítést, hogy jobban megértsük a Edith Anne Robertson összetettségét és fontosságát a mai világban.

Edith Anne Robertson
Született1883. január 10.
Glasgow
Elhunyt1973. január 31.
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeskót
Foglalkozása
Írói pályafutása

Edith Anne Robertson (Glasgow, 1883. január 10. – 1973. január 31.) skót költő, aki angol és skót nyelven egyaránt írt verseket.

Életpályája

Glasgowban született Jane Louisa Faulds és Robert Stewart építészmérnök gyermekeként.[1] Tanulmányait a Glasgow High School for Girlsben végezte.[1] Gyermekkorában a család Németországban és Angliában, Surreyben élt.

1919-ben összeházasodott prof. James Alexander Robertson aberdeeni lelkipásztorral, és Aberdeenbe költöztek, ahol a férj az United Free Church College tanára lett.

Edith Anne Robertson munkássága erős keresztény hitét, illetve északkelet Skócia kultúrájához és nyelvjárásához való kötődését tükrözi. 1930-ban jelent meg Carmen Jesu Nazereni című kötete, amely az evangéliumok verses változata. Megírta Xavéri Szent Ferenc életrajzát, amely a The Harvard Theological Review recenzója szerint „hasznos, gondosan van megalkotva, ismeri a legfontosabb forrásokat és a kortárs szakirodalmat ,” de „nem képes erőteljesen közvetíteni magának a szentnek a varázsát.”[2] Kiadta Walter de la Mare és Gerard Manley Hopkins egy-egy verseskötetét, amelyeket skót nyelvre fordított.[3]

A korszak irodalmi köreinek számos alakjával levelezett (Marion Angus, David Daiches, Flora Garry, Nan Shepherd, Douglas Young, Samuel Beckett).[3]

1953-ban Douglas Young így írt Edith Anne Robertson Voices című kötetéről: "igazán megdöbbentő kihívás azoknak, akik szerint a lallans képtelen a gondolat közvetítésére (ahogy E. Muir óvatlanul állította a 'Scott and Scotland' című művében) és képtelen az érzelmek finomságainak kifejezésére (ahogy MacCraig túl gyakran állítja). Ráadásul betölti azt a hiányt, amelyet (a Nelson-antológiában) hangsúlyoztam, amikor megjegyeztem a skót misztikus versek viszonylagos hiányát.[4]

Művei

Jegyzetek

  1. ↑ a b Elisabeth Ewan, Elizabeth, Sue Innes, Sian Reynolds: The biographical dictionary of Scottish women: From the earliest times to 2004. Edinburgh: Edinburgh University Press. 2006. ISBN 0748617132  
  2. ↑ Henry B. Washburn: Review of The Life of St. Francis Xavier, Evangelist, Explorer, Mystic, by E. A. Stewart & D. MacDonald. The Harvard Theological Review, XII. évf. 3. sz. (1919)
  3. ↑ a b Papers of Edith Anne Stewart Robertson and James Alexander Robertson. archiveshub.jisc.ac.uk (Hozzáférés: 2022. december 23.)
  4. ↑ Modern Scottish Women Poets. Ed. Michael Byrne, Dorothy McMillan. (hely nélkül): Canongate Books. 2010. ISBN 978-1-84767-507-1  

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Edith Anne Robertson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.