A mai világban a Dzsiddu Krisnamúrti olyan témává vált, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a kulturális szférára gyakorolt befolyása, akár a történelemben betöltött jelentősége, akár a személyes fejlődésben betöltött fontossága miatt, a Dzsiddu Krisnamúrti-nek sikerült több millió ember figyelmét felkelteni szerte a világon. A témának további kutatása során a változatos lehetőségek és perspektívák univerzumába lépünk be, amelyek a Dzsiddu Krisnamúrti elmélkedésére, megkérdőjelezésére és megvitatására hívnak bennünket. Ebben a cikkben igyekszünk elmélyülni azokban a különböző szempontokban, amelyek miatt a Dzsiddu Krisnamúrti olyan releváns téma ma, és feltárjuk a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatását.
Dzsiddu Krisnamúrti | |
![]() | |
Született | 1895. május 12.[1][2][3][4] Madanapalle |
Elhunyt | 1986. február 17. (90 évesen)[1][2][3][4] Ojai |
Álneve | K |
Állampolgársága |
|
Foglalkozása | filozófus |
Iskolái | Párizs-Sorbonne Egyetem |
Kitüntetései | United Nations Peace Medal (1985) |
Halál oka | hasnyálmirigyrák |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsiddu Krisnamúrti témájú médiaállományokat. | |
Dzsiddu Krisnamúrti (angolul: Jiddu Krishnamurti; Madanapalle, India, 1895. május 12. – Ojai, Kalifornia, 1986. február 17.) indiai filozófus, író, teozófus és spirituális tanító volt.
Legfontosabb publikációiban Krisnamúrti olyan spirituális kérdésekkel foglalkozik, mint a tökéletes szellemi szabadság elérése meditáció segítségével, de foglalkozott vallásfilozófiai témákkal is. Különösen ismertté a Teozófiai Társaság vezető személyiségei által lett, név szerint Annie Besant által, aki Krisnamurtit 1910-ben a jövendő „világtanárává” nyilvánította, valamint kihirdette, hogy – szerinte – Krisnamúrti Krisztus újabb reinkarnációja és számára rendet alapított 1911-ben Kelet Csillaga Rend (Order of the Star in the East) néven.[5]
1929-ben eltávolodott a Teozófiai Társaságtól, nyíltan visszautasította a 14 éves korában ráruházott krisztusi istenség szerepét, majd a Kelet Csillaga Rendet is feloszlatták.
Ezt követően önálló spirituális tanítói útjára tért. Több mint hatvan éven keresztül utazott a világban, hogy előadásokat tartson, amelyek fő üzenete az volt, hogy kizárólag az hozhatja el a békét a társadalmak számára, ha az egyéni szívekben végbemegy a teljes átalakulás. Hangsúlyozta, hogy nem akar követőket maga mellé. „Valaki mást követni mindig hibás döntés - bárki legyen is az, akit követni akarsz".[5]
1931-ben Budapesten is tartott előadást, a Zeneakadémia nagytermében.[6]