A mai világban a Dudás Mária állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. Akár személyes, akár társadalmi, akár globális értelemben, a Dudás Mária jelentős jelentőséggel bír az emberek mindennapi életében. Hatása különböző területeken érezhető, legyen szó politikáról, gazdaságról, kultúráról vagy technológiáról. A Dudás Mária kulcsfontosságú elemmé vált a döntéshozatalban és a cselekvések meghatározásában egyéni és kollektív szinten. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Dudás Mária jelentőségét és hatását jelenlegi társadalmunkban, valamint megvitatjuk a témával kapcsolatos különböző nézőpontokat és megközelítéseket.
Dudás Mária | |
Született | n.a. (nincs adat) nem ismert |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | filmszínésznő |
Iskolái | Mafilm Filmszínészképző Stúdió (–1967) |
Színészi pályafutása | |
Híres szerepei | Görög Jolán Zöldár (film, 1965) Postáskisasszony Isten hozta, őrnagy úr! (film, 1969) Titkárnő Ismeri a szandi mandit? (film, 1969) Sógornő Kilenc hónap (film, 1976) Labortitkárnő BUÉK! (film, 1978) |
Dudás Mária (? –) magyar színésznő.
1960-tól Budapesten, az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika csecsemőosztályán ápolónőként dolgozott és mellette a Mafilm Filmszínészképző Stúdiójában folytatott színi tanulmányokat. 1965-ben négy filmben is szerepelt.
„Jól tudom: „rút kis kacsa vagyok...” Újszilvásról kerültem Budapestre, s öt éve vagyok itt, a klinikán. Nem is tudom, mi adta az ötletet, hogy jelentkezzem a stúdióba. Magam csodálkoztam a legjobban, amikor megtudtam, hogy felvettek…Azt mondják: „absztrakt” fejem van és ez — sajnos, vagy szerencsére — igaz. De, ha épp ez kell a rendezőknek? [1]”
1967-ben nyilatkozta:
„Köszönöm a filmgyárnak, hogy megismerhettem Jancsó tanár urat, Ranódy Lászlót és Lator Marát. De borzasztó, hogy a vizsgafilmek után nem volt egyetlen egy gesztusuk, ami a befejezés érzetét adta volna. Vártunk valamit. Egy jó szót, egy biztatást. Elszédültünk. Mindenki boldoguljon, úgy, ahogy tud. Én jó nővér lettem volna, ha nem jönnek… Ha nem jön az a hirdetés. És ma sehol sem érzem jól magam. Akkor lennék boldog, hogyha egy hónapból csak hat napot és ez nem sok, csak hat napot filmezhetnék. Mindegy, hogy mit. Istenem lett a film. És azon a tanfolyamon, ott a stúdióban én elhihettem, hogy nekem ezt az istent kell szolgálnom.[2]”
1965 és 1980 között számos filmben szerepelt, epizodistaként karakterszerepeket játszott.