Csanády György

A mai világban a Csanády György egyre aktuálisabb téma, és a társadalom széles körének figyelmét felkeltette. A Csanády György megjelenése óta vitákat, vitákat és ellentmondásos véleményeket váltott ki, motiválva a szakértőket és az érdeklődőket tanulmányaik és megértésük elmélyítésére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Csanády György-hez kapcsolódó különféle dimenziókat és szempontokat, elemezve annak hatását a különböző területeken és ágazatokban, valamint egyéni és kollektív szintű következményeit. Interdiszciplináris megközelítésen keresztül különböző nézőpontokból közelítjük meg a Csanády György-et, átfogó és naprakész jövőképet kínálva a ma oly nagy érdeklődést kiváltó témában.

Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Csanádi György (egyértelműsítő lap).
Csanády György
Született1895. február 23.
Székelyudvarhely
Elhunyt1952. május 3. (57 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaköltő,
újságíró,
rádiórendező

Csanády György (Székelyudvarhely, 1895. február 23. – Budapest, 1952. május 3.) költő, újságíró, rádiórendező.

Életútja

A székelyudvarhelyi református kollégiumban érettségizett 1913-ban. A budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, de nem a szakmájából, hanem az irodalomból élt. Az I. világháborúban katonaként megsebesült. Magyarországra költözött, és 1920-21-ben ötödmagával megalakította a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét.

Ő írta 1921-ben a Mihalik Kálmán által megzenésített későbbi székely himnusz szövegét. 1926-tól az Új élet, 1927-től a Híd című lap szerkesztője volt. 1928-tól, a Magyar Rádió munkatársaként rádiórendezéssel és hangjátékírással foglalkozott. Egyike volt e műfaj első magyarországi művelőinek. 1940-ben INRI című drámáját bemutatta a Nemzeti Színház. 1941-ben a Helyszíni Közvetítések Osztály vezetőjévé nevezték ki. 1943-tól 1948-ig a Magyar Rádió főrendező-helyettese volt.

Budapesten, 1952. május 3-án halt meg. A Farkasréti temetőben temették el, de később – végakarata szerint – hamvait Székelyudvarhelyen, a belvárosi református temetőben, a családi sírban helyezték el.

Főbb művei

  • Az évek (versek, Budapest, 1922)
  • Álmok (versek, Budapest, 1926)
  • Ének 1923–1930 (versek, Budapest, 1934)

Források