Chris Barber

A mai világban a Chris Barber egy olyan téma, amely tagadhatatlanul jelentőségre tett szert. Megjelenése óta felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, heves vitákat és elemzéseket generálva különböző szférákban. A Chris Barber jelentősége a társadalomra, a gazdaságra, a környezetre, a technológiára és sok más területre gyakorolt ​​hatásában rejlik. Mivel a Chris Barber iránti érdeklődés folyamatosan nő, elengedhetetlen annak hatókörének és következményeinek megértése, valamint a témával kapcsolatos különböző perspektívák feltárása. Ebben a cikkben a Chris Barber-hez kapcsolódó különböző szempontokkal foglalkozunk, hogy átfogó látásmódot kínáljunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy elmélyüljön egy olyan témában, amely kétségtelenül meghatározza a valóságunk jövőjét.

Chris Barber
Életrajzi adatok
Születési névDonald Christopher Barber
Született1930. április 17.[1][2][3][4]
Welwyn Garden City
Elhunyt2021. március 2. (90 évesen)[5]
Welwyn Garden City
HázastársaOttilie Patterson (1959–1983, válás)
IskoláiSt Paul's School
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerharsona
Díjak
  • New Orleans díszpolgára (1959. október)
  • Brit Birodalom Rendjének tisztje (1991)
Tevékenység
KiadókDecca Records
Chris Barber weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Chris Barber témájú médiaállományokat.

Chris Barber, (Welwyn Garden City, 1930. április 17. – Welwyn Garden City, 2021. március 2.) brit harsonás, zenekarvezető.

Pályafutása

A worcestershire-i Malvernben lévő Hanley Castle Gimnáziumban, majd a londoni St. Paul's Schoolban tanult, ahol a Guildhall School of Music and Dramaba járt. Tizennyolcévesen becsüsnek tanult. Zenét tanulni hegedűvel kezdett, de a vonós hangszer megkövetelte testtartás gerincfájdalmakat okozott neki. Középiskolás korában Louis Armstrong lemezeinek hatására beleszeretett a dzsesszbe. Angliában akkor főként Humphrey Lyttelton zenekara játszott klasszikus New Orleans-i zenét. Egy koncerten Lyttelton harsonása 6 fontért kínált neki egy hagszert. Barber hamarosan megbarátkotott a harsonával és beiratkozott a Royal Academy of Musicra. Megtanult bőgőzni is.

Chris Barber 1949-ben lett saját zenekarának vezetője, amelyben harsonán játszott. Barber segített elindítani számos zenész karrierjét, köztük Ottilie Patterson bluesénekesnőt, aki korábban (1959-1983) a felesége volt, és Lonnie Donegan énekesnőt, bendzsóst. Donegan első slágere a „Rock Island Line” volt.

Chris Barber 1954 óta trombitált Pat Halcox-szal, valamint Monty Sunshine-nal, aki ott klarinétozott. Utóbbi Petite Fleur egy változatával vált híressé.

Bár Barber zenekara elsősorban dixielandet játszott, ragtime-mal, swinggel, blueszal és R&B-vel is felléptek. Együttműködtek más előadókkal is, mint például Louis Jordan és Dr. John. 1959 után számos turnéjuk volt az Egyesült Államokban.

Az 1950-es évek vége és az 1960-as évek eleje között Chris Barber számos blueszenész turnéját szervezte meg az Egyesült Királyságban, köztük Big Bill Broonzy-ét, Sonny Terry-ét és Brownie McGhee-ét, Muddy Watersét. Mindez segített felkelteni az érdeklődést a blues iránt a fiatal zenészek körében, köztük Eric Claptonban, Peter Greenben és a The Rolling Stones zenészeiben.

1967-ben Barber kiadta a „Cat Call”-t, Paul McCartney addig kiadatlan dalát (1967).

Sidney Bechet és követői mellett egyike volt azoknak a zenészeknek, akik az 1950-es és 1960-as években leginkább hozzájárultak a New Orleans-i jazz újjáéledéséhez Európában. 2014-ben megjelentette a „Jazz Me Blues” című önéletrajzát.

Albumok

  • Original Coppenhagen Concert (1954)
  • Chris Barber In Concert (1956)
  • Chris Barber in Concert Vol 2., Vol. 3. (1958)
  • Louis Jordan Sings (1962)
  • In Budapest (1962)
  • Bestsellers: Chris Barber&Papa Bue’s Viking Jazzband (1963)
  • Chris Barber (1964)
  • Live In East Berlin (1968)
  • Chris Barber&Lonnie Donegan (1973)
  • Jubilee Album 1-4 (1975)
  • Echoes of Ellington 1976,1978)
  • Take Me Back To New ÍOrleans (1980)
  • Stories 1-3 (1983)
  • Creole Love Call (1983)
  • Copulatin’ Jazz: The Music of Perservance Hall (1993)
  • 40 Years Jubilee (1994)
  • Best of British Jazz from The BBC Jazz Club (1996)
  • Live at the BP Studienhaus (1997)
  • Cornbread, Peas&Black Molasses (1999)
  • The Skiffle Session: Live at Bealfast 1998 (2000)
  • Sonny, Brownie and Chros (2003)
  • Barbican Blues (2009)
  • Boasters Bowles&Bowties:The Best of Barbie (2009)
  • The Chris Barber Jazz Band (2011)

Díjak

  • 1959: New Orleans díszpolgára
  • 1991: Brit Birodalom Rendjének tisztje

Jegyzetek

  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. ↑ Národní autority České republiky. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
  4. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ The Guardian (angol nyelven). The Guardian . Guardian Media Group. (Hozzáférés: 2021. március 2.)

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chris Barber című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.