Charles Glover Barkla
Napjainkban a Charles Glover Barkla olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír a társadalomban. A technológia és a globalizáció előrehaladtával a Charles Glover Barkla a politikától a populáris kultúráig különböző területeken a vita kulcsfontosságú pontjává vált. Mivel a Charles Glover Barkla továbbra is az érdeklődés középpontjában áll, egyre több vita folyik a téma körül. Fontossága ellenére azonban még mindig sok ismeretlen és egymásnak ellentmondó vélemény van a Charles Glover Barkla-ről, ami szükségessé teszi, hogy a kérdéssel részletesen foglalkozzunk, elemezve különböző szempontjait és perspektíváit. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Charles Glover Barkla különböző aspektusait és a mai társadalomra gyakorolt hatását.
| Charles Glover Barkla | |
 | |
| az 1917-es fizikai Nobel-díj kitüntetettje | |
| Született | 1877. június 7. Widnes,  Egyesült Királyság |
| Elhunyt | 1944. október 23. (67 évesen) Edinburgh, Skócia |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa | Mary Esther Cowell |
| Foglalkozása | fizikus |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Fizikai Nobel-díj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Glover Barkla témájú médiaállományokat. | |
Charles Glover Barkla (1877. június 7. – 1944. október 23.) Nobel-díjas angol fizikus.
Életrajza
Barkla Widnesben született, s a Liverpooli Intézetben és a Liverpooli Egyetemen tanult. 1899-ben kutatóhallgatóként a cambridge-i Trinity College-ben ment, ahol Joseph John Thomson irányítása alatt a Cavendish Laboratóriumban dolgozott. A 18 hónap elteltével a zene iránti szeretete a cambridge-i King’s College-be vezette, ahol a templomi kórushoz csatlakozott. 1903-ban alapszakos, 1907-ben mesterszakos diplomát szerzett.
Miután Cambridge-ben, Liverpoolban és a londoni King’s College-ben dolgozott, 1913-ban az Edinburgh-i Egyetemen a természettudományok professzorává avatták. Ezt a pozíciót haláláig betöltötte. 1907-ben elvette Mary Esther Cowellt.
Levezette a röntgensugarak szóródásának a törvényét, és bemutatta a röntgensugarak anyagokban történő átalakulását valamint a másodlagos sugarak gerjesztését irányító folyamatokat. A részecskék röntgensugárzással kapcsolatos jellemzőinek felfedezéséért 1917-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Ugyanebben az évben a Londoni Királyi Társaság Hughes Medállal tüntette ki.
Tiszteletére róla nevezték el a Barkla holdkrátert. Az Edinburghi Egyetemen a Canongate közelében, a Pedagógiai Kar Épülete mellett egy emléktábla is megemlékezik róla.
Jegyzetek
- Shampo, M A (1993). „Charles Barkla--Nobel Laureate.” 68 (12), 1176. o. PMID 8246619.
