Centenáriumi Csarnok

A mai világban a Centenáriumi Csarnok olyan releváns téma, amely megérdemli a figyelmünket. Megalakulása óta a Centenáriumi Csarnok emberek millióinak érdeklődését keltette fel szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a történelemben betöltött relevanciája, akár a jövőbeni lehetséges következményei, akár egyszerűen csak az izgalom és meglepetés képessége miatt, a Centenáriumi Csarnok továbbra is nagyon fontos téma. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Centenáriumi Csarnok különböző aspektusait, belemélyedve eredetébe, fejlődésébe és lehetséges következményeibe. Csatlakozzon hozzánk ezen az úton, és fedezzen fel mindent, amit a Centenáriumi Csarnok-ről tudni érdemes.

Centenáriumi Csarnok
TelepülésWrocław
Megnyitás1913. május 20.
Építési stílusmodern építészet
Építész(ek)Max Berg
Hasznosítása
Felhasználási terület
  • többcélú csarnok
  • terem
TulajdonosWrocław
KezelőWrocław
Alapterület
  • 366 900
  • 1 896 800
m²
Világörökség-azonosító1165
Elhelyezkedése
Centenáriumi Csarnok (Lengyelország)
Centenáriumi Csarnok
Centenáriumi Csarnok
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 51° 06′ 25″, k. h. 17° 04′ 38″51.106944°N 17.077222°EKoordináták: é. sz. 51° 06′ 25″, k. h. 17° 04′ 38″51.106944°N 17.077222°E
Térkép
Centenáriumi Csarnok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Centenáriumi Csarnok témájú médiaállományokat.

A wrocławi Centenáriumi Csarnok (németül: Jahrhunderthalle, lengyelül: Hala Stulecia, korábbi nevén: Hala Ludowa, azaz Népcsarnok) egy vasbetonból készült modern stílusú rendezvénycsarnok, amely 1911 és 1913 között épült Breslauban Max Berg építész és városrendező tervei alapján a lipcsei csata 100 évfordulójára. A csarnok a főbejárat előtt 1948-ban felállított, mintegy 100 méter magas acéltűvel, az Iglicával együtt Wrocław városának egyik nevezetessége.

A Centenáriumi Csarnok 2006 óta az UNESCO Világörökség része.[1] Elkészülte óta vásárok, sport- és kulturális rendezvények helyszínéül szolgál. Körülbelül 6000 ülőhellyel rendelkezik, és állóhelyet használva közel 20 000 látogatót tud befogadni.

Története

A vásártér kialakítása

OrA Szilézia központjának számító város az évszázadok során többször is gazdát cserét, míg 1742-ben az osztrák örökösödési háborúban a Porosz Királyság része lett. Ettől az évtől kezdve nagy mezőgazdasági vásárok helyszíne lett, mely az ország egyik legfontosabb ilyen típusú rendezvénye lett. A Jahrhunderthallét is a breslaui kiállítási terület központjának szánták, amely 1911 és 1913 között épült. Az együtteshez tartozik a Hans Poelzig építész által tervezett négykupolás pavilon és a pergola. Poelzig készítette a Scheitniger Parkba (ma Szczytnicki Park) épített kiállítási terület általános tervét is. A Centenáriumi parkot Hugo Richter tervezte, aki ezen munkájáért (királyi) kertészeti igazgatói címet kapott.

Építése

A teljes épületet, beleértve a rotundát is, az ókori római Pantheonról mintázták, amely Kr. u. 118 körül készült el. Annak kazettás kupolaszerkezetét is felhasználták a csarnok befedéséhez, és az építőanyaga a korban még újdonságnak számító vasbeton volt. A tartószerkezetet Günther Trauer tervezte és Heinrich Müller-Breslau ellenőrizte a statikai számításokat. A kupolát a Dyckerhoff & Widmann AG építette. Elkészültekor a kupola a maga 65 méter átmérőjű szabad fesztávolságával a legnagyobb volt a maga nemében Németországban. Számos kritikus feltételezte, hogy az épület a megnyitás után hamar össze fog omlani. Még az építésben részt vevő személyek egy részét sem győzte meg teljesen a projekt: a munkások, akik tele voltak bizalmatlansággal a konstrukció és az új építőanyag iránt, nem voltak hajlandók meglazítani a masszív támaszbordák zsaluzatának első feszítőcsavarjait. Max Berg végül egy aranypénzzel csalt be egy járókelőt az épületbe, hogy segítsen neki meglazítani a csavarokat.[2]

1913. május 20. és október 26. között a pavilonokban és a szabadtéren az I. Napóleon elleni porosz felszabadító háborúkról megemlékező centenáriumi kiállítás zajlott. A város így emlékezett meg az An Mein Volk (Népemhez) intézett felhívás századik évfordulójáról, amelyet III. Frigyes Vilmos porosz király adott ki Breslauban, és amellyel a porosz történetírás szerint ő kezdeményezte a háború fordulópontját, valamint ugyanekkor alapította meg a legikonikusabb német kitüntetést, a vaskeresztet is. A városvezetés nem utolsósorban gazdaságpolitikai okokból választotta ezt az alkalmat: azt remélték, hogy a császári családtól anyagi támogatást kapnak a centenáriumi kiállítás épületeire, amelyek aztán a régóta tervezett kiállítási központ kiállítási épületeiként szolgáltak volna. Az állami támogatás azonban elmaradt, és a város egyedül viselte a hatalmas beruházás terhét. A centenáriumi kiállítás ünnepélyes megnyitójára, a Centenáriumi Csarnokba csak a trónörökös, Vilmos herceg utazott el, aki egyben a centenáriumi ünnepségek védnöke is volt.[3]

A megnyitóünnepség részeként felavatták a világ legnagyobb orgonáját, valamint 1913. május 31-én a Jahrhunderthalléban bemutatták a német költeményekből álló ünnepi darabot, amelyet a breslaui kulturális élethez szorosan kötődő, előző évben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Gerhart Hauptmann kifejezetten erre az alkalomra írt, Max Reinhardt rendezésében. A darab háborús kritikája botrányt kavart: a háborús szervezetek tiltakozását követően és végül valószínűleg berlini nyomásra a fesztiváljátékot idő előtt törölték.

Lengyelországhoz kerülése után

Az épület a második világháborúban Breslau ostroma során nagyrészt megmenekült a pusztítástól. A háború után, amikor a város az 1945-ös potsdami egyezmény értelmében a Lengyel Népköztársasághoz került, a szovjet kommunista hatóságok nyomására a csarnokot Hala Ludowa („Népcsarnok”) névre keresztelték át. 1948-ban egy 106 méter magas, tűszerű fémszobrot, az Iglicát állították fel a bejárata előtt.

A Népcsarnok szolgált az 1963-as férfi kosárlabda-Európa-bajnokság helyszínéül, amelyet kiemelt óvatossággal rendeztek meg a városban éppen akkor kitört feketehimlő-járvány miatt.

Az 1970-es és 1980-as években a „Gigant” névre keresztelt mozi működött benne, amely 5200 ülőhelyével Lengyelország legnagyobb filmszínházának számított.[4] 1997 után a csarnokot II. János Pál pápa látogatása alkalmából teljesen felújították, amelynek során a szinteket részben átalakították. 2004-ben Romain Tardy és Thomas Vaquié (zene) művészek állandó fényinstallációt (Omicron) állítottak fel az épületben az AntiVJ néven.[5]

A történelmi jelentőségű épületet 2009 és 2011 között teljeskörűen felújították és restaurálták. A munkálatokban az angol Chapman Taylor építész- és tervezőiroda is részt vett. Mivel Lengyelországban az előző két évtizedben megkezdődött Wrocław német történelmének átértékelése, a Hala Stulecia, azaz Centenáriumi Csarnok elnevezés – nem utolsósorban a nemzetközi elismerés érdekében – ismét használatba került, viszont immár magárnak az épületnek az egy évszázados múltjára utalva. 2010 körül megkezdődtek a munkálatok a park történelmi megjelenésének visszaállítására. A bontási munkálatok 2011-ben kezdődtek, ennek során az 1913 után épült összes berendezési tárgyat eltávolították. Az UNESCO irányelveinek megfelelően a csarnokot az eredeti, 1913-as kinézetének megfelelően állították helyre, emellett egy behúzható színpadot építettek a központjában. Amikor Wrocław 2016-ban Európa kulturális fővárosa volt, az elkészült csarnokot már az összes tervezett rendezvényre használni lehetett.

A 2009-11-es felújítást követően az aréna ma már 10 000 ember befogadására alkalmas. 2014 októberében az épület 200 000 dolláros felújítási támogatást kapott a Getty Foundationtől, az amerikai alapítvány által egy hónappal korábban létrehozott Keeping It Modern támogatási program keretében.[6]

Az épület rendkívül sok nemzetközi sporteseménynek szolgált helyszínül: az 1963-as mellett a 2009-es férfi kosárlabda-Európa-bajnokság egyik előselejtezős csoportjának mérkőzéseit is itt rendezték meg.[7] Emellett otthont adott az 1997-es birkózó-világbajnokságnak, a 2000-es dzsúdó Európa-bajnokságnak, a 2009-es női röplabda-Európa-bajnokságnak, a 2013-as súlyemelő-világbajnokságnak, a 2014-es férfi röplabda-világbajnokságnak és a 2016-os férfi kézilabda-Európa-bajnokságnak.

Az épületet használták az arénán belüli jelenetek forgatására Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája című filmhez, és annak plakátján is felbukkant. Itt főleg a disztópikus világ brutalista stílusába beleillő épületként használták, habára valóságban a csarnok évtizedekkel megelőzte a brutalizmus létrejöttét és térnyerését. [8]

Orgona

Története

A csarnok felavatását a világ akkori legnagyobb orgonájának elhelyezésével egybekötve ünnepelték, amely Wilhelm Sauer frankfurti orgonaépítő alkotása volt. Az orgona 15 133 sípból és 200 regiszterből állt. Max Reger zeneszerző Breslau városa megbízásából az orgona felavatására komponálta az Introduktion, Passacaglia und Fuge e-moll (op. 127) című monumentális művét. Karl Straube, akinek a művet szintén dedikálták, 1913. szeptember 24-én játszotta az ősbemutatót.[9]

A második világháború után az orgonaművet szétszerelték, és három új orgona között osztották fel. Ezek közé tartozott a wroclawi székesegyház orgonája, amely ma is Lengyelország legnagyobb orgonája 150 regiszterével, 13 207 sípjával és öt manuálos játszóasztalával.[10] Az eredeti orgonáról mindössze egy 1937-es hangfelvétel maradt fenn, amelyen Bach D-moll toccata és fúgáját játsszák rajta.[11]

Diszpozíció

Az orgona eredeti diszpozíciója 1913-ban[12][13]
Az egyes hangok színkóddal vannak jelölve: nyelvhangok, mixtúrák. Az adott hangú legnagyobb síp hossza lábban megadva, ahol 8' ≈ 2,5 m.
I. Manual C-c4 II. Manual

Schwellwerk C-c4

III. Manual

Schwellwerk C-c4

IV. Manual

Schwellwerk C-c4 Hochdruckwerk

V. Manual

Schwellwerk C-c4 Fernwerk

Pedal

C-g1 44 Töne C-g²

Principal 16’

Majorbaß 16’

Gedackt 16’

Principal 8’

Principal amabile 8’

Geigenprincipal 8’

Viola di Gamba 8’

HD Stentor Gamba 8’

Harmonika 8’

Doppelflöte 8’

Flute harmonique 8’

Flauto dolce 8’

Spitzflöte 8’

Gedackt 8’

Gemshorn 8’

Quintatön 8’

HD Groß-Octave 4’

Octave 4’

Flute Octaviante 4’

Gemshorn 4’

Rohrflöte 4’

Violini 4’

Viol d’amour 4’

Gedacktquinte 5 1/3’

Quinte 2 2/3’

HD Piccolo 2’

Octave 2’

Rauschquinte 2 2/3’, 2’

Progressio III-IV

Groß-Cymbel V-VI

Scharf III

Mixtur III-IV

Mixtur IV-V

Groß-Mixtur VII-IX

Kornett V

Posaune 16’

HD Tuba mirabilis 8’

Basson 8’

Trompete 8’

HD Oboe 8’

HD Clairon 4’

Clarine 4’

II-I

III-I

IV-I

V-I

Sub II-I

Super II-I

Gamba major 16'

Quintatön 16'

HD Stentorprincipal 8'

Principal 8'

Schalmei 8'

Viola 8'

HD Stentorflöte 8'

Flute harmonique 8'

Soloflöte 8'

Quintatön 8'

Flauto dolce 8'

Dulciana 8'

Geigenprincipal 8'

Flötenprincipal 8'

Bourdon 8'

Harmonika 8'

Vox angelica 8'

Oktave 4'

Jubalflöte 4'

Fugara 4'

Zartflöte 4'

Dolce 4'

Quintatön 4'

HD Flute Octaviante 4'

Quinte 2 2/3'

Sesquialter II

Piccolo 2'

Mixtur III

Kornett IV

HD Groß-Kornett III-V

Cymbel III

Scharf V

HD Bombarde 16'

Basson 16'

Posaune 8'

HD Trompete 8'

Cor anglais 8'

Klarinette 8'

Clairon 4'

Glockenspiel, 30 Töne

Pizzicato für Glockenspiele

III-II

IV-II

V-II

Sub III-II

Super III-II

Nachthorn 16'

Salicional 16'

Prinzipal 8'

Flötenprincipal 8'

Geigenprincipal 8'

Nachthorn 8'

Jubalflöte 8'

Quintatön 8'

Spitzflöte 8'

Violoncello 8'

Wienerflöte 8'

Flaute d’amour 8'

Gedackt 8'

Gemshorn 8'

Salicional 8'

Aeoline 8'

Voix celeste 8'

Praestant 4'

Nachthorn 4'

Rohrflöte 4'

Violini 4'

Flaute d’amour 4'

Bifra 8', 4’

Dulciana 4'

Gemshorn 4'

Flautino 2'

Sifflöte 1'

Nassat 2 2/3'

Rauschquinte 2 2/3’, 2’

Harmonia aetheria III

Kornett V

Mixtur IV

Scharf III

Cymbel IV

Groß-Cymbel VII

Fagott 16'

Trompete harmonique 8'

Oboe 8'

Klarinette 8'

Vox Humana 8'

Trompete 4'

IV-III

V-III

Sub III

Super III

Majorbaß 16'

Stentorprinzipal 8'

Stentorgamba 8'

Stentorflöte 8'

Oktave 4'

Flute Octaviante 4'

Piccolo II 2'

Groß-Kornett III-V

Bombarde 16'

Tuba mirabilis 8'

Trompete 8'

Oboe 8'

Clairon 4'

V-IV

Sub IV

Super IV

Dulciana 16'

Bourdon 16'

Principal 8'

Hohflöte 8'

Viola di Gamba 8'

Aeoline 8'

Voix celeste 8'

Quintatön 8'

Flute harmonique 8'

Gedackt 8'

Oktave 4'

Flauto Dolce 4'

Flageolett 2'

Mixtur III

Kornett III-IV

Baßtuba 16'

Tuba 8'

Trompete 8'

Basson 8'

Klarinette 8'

Vox Humana 8'

Clarine 4'

Glockenspiel, 25 Töne

Sub V

Super V

Principal 32'

Untarsatz 32'

Kontaviolon 32'

HD Kontrabass 16'

Principal 16'

Violon 16'

Subbaß 16'

Gemshorn 16'

Harmonikabaß 16'

Lieblich Gedackt 16'

Quintbaß 10 2/3'

Principal 8'

HD Oktavbaß 8'

Violoncello 8'

Gemshorn 8'

Flötenbaß 8'

Gedacktbaß 8'

Dulciana 8'

Quinte 5 1/3'

Groß-Rauschquinte 5 1/3, 4'

HD Oktave 4'

Spitzflöte 4'

Fugara 4'

Sesquialter II

Oktave 2'

Kornett IV-V

Kontaposaune 32'

Posaune 16'

Fagott 16'

Trompete 8'

Ophikleide 8'

Baßklarinette 8'

Clairon 4'

Fernpedal

Violon 16'

Subbaß 16'

Dolce 16'

Viola 8'

Baßflöte 8'

Dolce 8'

Oktave 4'

Trompete 8'

I-P

II-P

III-P

IV-P

V-P

Super P

Kiegészítő regiszterek: Handregistierung, Freie Kombination 1, Freie Kombination 2, Freie Kombination 3, Freie Kombination I, Freie Kombination II, Freie Kombination III, Freie Kombination IV, Freie Kombination V, Freie Kombination P, Walze (Crescendo) I – III und Pedal, Tutti mit Fernorgel, Tutti ohne Fernorgel, Fortissimo, Forte, Mezzoforte, Piano, Tutti I, Tutti II, Tutti III, Tutti IV, Tutti V, Tutti P, Forte I, Forte II, Forte III, Forte V, Forte P, Mezzoforte I, Mezzoforte II, Mezzoforte III, Mezzoforte IV, Mezzoforte V, Mezzoforte P, Piano I, Piano II, Piano III, Piano V, Piano P, Pianissimo P, Tuttikoppel, Generalkoppel, Flöten I, Flöten II, Flöten III, Prinzipale I, Prinzipale II, Prinzipale III, Gamben I, Gamben II, Gamben III, Rohrwerk, Rohrwerk I, Rohrwerk II, Rohrwerk III, Rohrwerk IV, Rohrwerk V, Rohrwerk P, Ferpedal an, Handregister ab, Handregister I ab, Handregister II ab, Handregister III ab, Handregister IV ab, Handregister V ab, Handregister P ab, Handregister Fr. K. ab, Handregister Fr. K. I ab, Handregister Fr. K. II ab, Handregister Fr. K. III ab, Handregister Fr. K. IV ab, Handregister Fr. K. V ab, Handregister Fr. K. P ab, Walze (Crescendo) ab, Rohwerke ab, Rohwerke I ab, Rohwerke II ab, Rohwerke III ab, Rohwerke IV ab, Rohwerke V ab, Rohwerke P ab, 16' ab, 16' I ab, 16' II ab, 16' III ab, 16' IV ab, 16' V ab, HD ab, HD I ab, HD II ab, Pedalkoppeln ab, I ab, P ab, P I – IV ab, Automatische Pedal – umschaltung V, Schwelltritt II, Schwelltritt III, Schwelltritt IV, Schwelltritt V.

Galéria

  • Az épület tervrajza
    Az épület tervrajza
  • Az 1913-as centenáriumi ünnepség és kiállítás korabeli térképe
    Az 1913-as centenáriumi ünnepség és kiállítás korabeli térképe
  • A Centenáriumi Csarnok 1920 körül
    A Centenáriumi Csarnok 1920 körül
  • A világ akkori legnagyobb, mára már elbontott orgonája
    A világ akkori legnagyobb, mára már elbontott orgonája
  • Az 1937-es Német Nemzeti Kórusfesztivál
    Az 1937-es Német Nemzeti Kórusfesztivál
  • A 2010-es felújítás idején
    A 2010-es felújítás idején
  • A belső nézőtér
    A belső nézőtér
  • A 2016-os férfi kosárlabda EB idején
    A 2016-os férfi kosárlabda EB idején
  • A vasbetonkupola belseje
    A vasbetonkupola belseje
  • A jelenleg már csak 90 méteres Iglica szobor
    A jelenleg már csak 90 méteres Iglica szobor

Jegyzetek

  1. ↑ Centennial Hall in Wrocław. whc.unesco.org. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
  2. ↑ Jahrhunderthalle Breslau. Von Mut und Angst bei riesigen Dächern und neuen Materialien (német nyelven). Baukultur Nordrhein-Westfalen. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
  3. ↑ Über die Jahrhunderthalle (de-DE nyelven). Hala Stulecia. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
  4. ↑ Gigant Cinema (brit angol nyelven). Hala Stulecia. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
  5. ↑ Omicron - teatr światła i dźwięku, czyli bliskie spotkania III stopnia we Wrocławiu (lengyel nyelven). Antyweb, 2013. július 12. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
  6. ↑ Wrocław’s Centennial Hall Receives Getty Foundation's Keeping It Modern Grant (angol nyelven). Culture.pl. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
  7. ↑ Kibice wywalczyli nam polskie mecze. web.archive.org, 2009. április 14. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
  8. ↑ W nowych "Igrzyskach śmierci" wystąpiła... Hala Stulecia z Wrocławia. Jest nie do poznania! (pl-PL nyelven). naTemat.pl. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
  9. ↑ Clements, Andrew. „Reger: Introduction, Variations and Fugue; etc – review”, The Guardian, 2013. április 25. (Hozzáférés: 2025. április 7.) (brit angol nyelvű) 
  10. ↑ Organy - Polskie Wirtualne Centrum Organowe. web.archive.org, 2011. április 16. (Hozzáférés: 2025. április 7.)
  11. ↑ The Sauer Organ in Jahrhunderthalle Breslau. (Hozzáférés: 2025. április 7.)
  12. ↑ sauerow0018.jpg, 2015. október 1. . (Hozzáférés: 2021. április 22.)
  13. ↑ sauerow0019.jpg, 2015. október 1. . (Hozzáférés: 2021. április 22.)

Irodalom

  • Erich A. Franz: Die Jahrhunderthalle. In: Bei uns in Breslau. Dülmen 1983, ISBN 3-87466-055-9, S. 32.
  • Jerzy Ilkosz, Beate Störtkuhl (Hrsg.): Hans Poelzig in Breslau. Architektur und Kunst 1900–1916. Aschenbeck, Delmenhorst 2000.
  • Jerzy Ilkosz: Die Jahrhunderthalle und das Ausstellungsgelände in Breslau. Das Werk Max Bergs. München 2006, ISBN 978-3-486-57986-4.
  • Ernest Niemczyk: Hala Ludowa we Wrocławiu. Wydawn. Politechniki Wrocławskiej, Wrocław 1997, ISBN 83-7085-265-3. (mit deutschsprachiger Zusammenfassung)
  • Helmut Sauer: Die Jahrhunderthalle zu Breslau. Historische Reminiszenzen. (hrsg. von der Vereinigung ehemaliger Angehöriger der Gerhart-Hauptmann-Oberrealschule zu Breslau) (= Die Grüne Reihe, Heft 16.) Selbstverlag A. Zappel, Leverkusen 2000.
  • Gerhard Scheuermann: Das Breslau-Lexikon, Band 1. Laumann-Verlag, Dülmen 1994, ISBN 3-87466-157-1, S. 667–669.
  • Günther Trauer, Willy Gehler: Die Jahrhunderthalle in Breslau. Berechnung, Konstruktion und Bauausführung. Sonderdruck aus Armierter Beton, Jahrgänge 1913 und 1914.
  • Ferdinand Werner: Der lange Weg zum neuen Bauen. Band 1: Beton: 43 Männer erfinden die Zukunft. Wernersche Verlagsgesellschaft, Worms 2016. ISBN 978-3-88462-372-5, S. 334–340.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jahrhunderthalle (Breslau) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.