Bressanone
Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés| Bressanone, Brixen | |||
 | |||
| Brixen látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Trentino-Alto Adige | ||
| Megye | Bolzano autonóm megye | ||
| Rang | comune | ||
| Frazionék | Albes (Albeins), Caredo (Karneid), Cleran (Klerant), Cornale (Korneid), Elvas, Eores (Afers), La Mara (Mahr), Meluno (Mellaun), Perara (Pairdorf), Pinzago (Pinzagen), S.Andrea (St. Andrä), Scezze (Tschötsch), S.Leonardo (St. Leonhard), Tecelinga (Tötschling), Tiles (Tils), Costa d’Elvas (Kranebitt), Monte Ruzzo (Schrambach), Sarnes (Sarns) | ||
| Alapítás éve | 901 | ||
| Polgármester | Albert Pürgstaller | ||
| Védőszent | Cassian of Imola | ||
| Irányítószám | 39042 | ||
| Körzethívószám | 0472 | ||
| Forgalmi rendszám | BZ | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 22 816 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 236 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 559 m | ||
| Terület | 84,87 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 42′ 60″, k. h. 11° 39′ 28″46.716549, 11.65785146.716549°N 11.657851°EKoordináták: é. sz. 46° 42′ 60″, k. h. 11° 39′ 28″46.716549, 11.65785146.716549°N 11.657851°E | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Bolzano autonóm megye térképén | |||
| Bressanone, Brixen weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bressanone, Brixen témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Bressanone (németül Brixen, ladinul Persenon vagy Porsenù, latinul Brixina, 1919-ig Brixen am Eisack) egy község (comune) Olaszország Trentino-Alto Adige régiójában, Bolzano-Bozen megyében.
Fekvése
Bolzanótól 40 km-re északkeletre, a Rienz és az Eisack folyók találkozásánál fekszik.
Története
A rómaiak Brixina néven alapították katonai táborát az 1. században. A város középkori első írásos említése 901-ből származik. Várát 960 körül, első katedrálisát 992-ben építették. A középkorban a Brixeni Püspökség székhelye volt. Brixen püspökfejedelmei 1027-től kezdve egészen 1803-ig, a Német-római Császárság megszűnéséig a birodalmi hercegi (Reichsfürst) rangot viseltek. Hatalmuk és befolyásuk messze Tirol grófság határain túl is érvényesült. A város egyik püspökét, Brixeni Poppót 1048-ban II. Damáz néven pápává is választották.
1080-ban VII. (Szent) Gergely pápa pontifikátusának idején, az invesztitúraharcok közepette, IV. Henrik császár zsinatot hívott össze Brixenbe. Itt a hozzá hű bíborosok a császár jelöltjét, Ravennai Wibert grófot ellenpápává választották, III. Kelemen néven. A középkorban a város lakosainak száma 2000 körül volt. 19. századi lakosságának 10%-a pap és szerzetes volt, akik a város 12 templomában és 6 kolostorában tevékenykedtek.
A Német-római Birodalom felbomlásakor, 1803-ban az egyházfejedelemséget szekularizálták, és a Habsburg Birodalom birtokába jutott. 1805-ben a pozsonyi békeszerződés értelmében Ausztria átengedte a Bajor Választófejedelemségnek, Tirollal és Vorarlberggel együtt. 1814-ben a bécsi kongresszus ismét Ausztriának ítélte. Az első világháború után, 1919-ben a saint-germaini békeszerződés egész Dél-Tirolt Olaszországnak juttatta.
1964-ben a Brixeni Egyházmegyéhez csatolták a Bozeni Egyházmegye északi és nyugati, főleg német ajkúak által lakott területeit, ezzel létrehozták a mai egyesített Bozen–Brixeni egyházmegyét (németül: Diözese Bozen-Brixen, olaszul: Diocesi di Bolzano-Bressanone), amelynek két székhelye van, Brixen és Bozen (Bolzano), a tartományi főváros.
Lakossága
Dél-Tirol harmadik legnépesebb városa, 21 416 lakossal, ennek 72,82%-a német, 25,84%-a olasz és 1,34%-a ladin.
Nevezetességei
- A püspöki palota reneszánsz épülete az egykori várban. 1964-ig püspöki székhely volt, amelyet ezt követően Bolzanóba helyeztek át. A palotában az 1970-es években egyháztörténeti múzeumot létesítettek.
- A város főtere, a Dóm-tér (németül Domplatz, olaszul Piazza Duomo). A dóm monumentális épületét a 18. században barokk stílusban átépítették és berendezését szintén átalakították. Árkádja és annak gótikus freskói a 14-15. századból származnak. A főhajó 250 m² felületű mennyezetfreskója, Paul Troger alkotása. A dóm díszítésére 70 különféle márványt alkalmaztak.
- Mihály arkangyal tiszteletére szentelt plébániatemplom. 72 m magas tornyából 1910-ig főként tűzvédelmi célból, őrség felügyelt a városra.
- Weger könyvkereskedés. A 16. század közepén alapított nyomdában készült 1563-ban Dél-Tirol első nyomtatott könyve. A nyomdából később könyvkereskedés lett.
- Az Elephant-szálló nevét egy 16. századi eseményről kapta, amely szerint 1551-ben a portugál király bécsi udvarnak küldött ajándékát, egy indiai elefántot, melyet Genova kikötőjéből gyalogosan kísértek rendeltetési helyére, s a rossz időjárás miatt a kíséret a város ezen fogadójában szállt meg, majd két hétig tartó vendégeskedésük után 1552. január 2-án folytatták útjukat átkelve a Brenner-hágón. A fogadót ezután Haus am Elephant névvel illették.
- Az eredetileg 16 épületből álló kaszárnyája 1913-ban épült. Az első világháború idején itt állomásozó tüzérezred katonáinak ¾-ét csehek alkották.
Híres emberek
- 1851 és 1855 között itt élt Karel Havlíček Borovský cseh költő és újságíró.
- XVI. Benedek pápa a város díszpolgára (2008 óta).
- Anika Niederwieser olasz válogatott kézilabdázónő
Testvértelepülések
Regensburg, Németország - 1969 óta
Havlíčkův Brod, Csehország - 1992 óta
Bled, Szlovénia - 2004 óta
Képgaléria
- A katedrális
- Brixen panorámája
- A katedrális éjjel
- A festői város utcáin
Források
| Nemzetközi katalógusok |
|---|