Bizánci rítus

A bizánci vagy más néven görög vagy konstantinápolyi rítus a kereszténységben a keleti rítusok egyik ága. Egyes esetekben „ortodox rítusnak” hívják, mert főleg az ortodox egyházak használják, de ez a megnevezés nem helyes, mivel számos katolikus egyház rítusa is: tizennégy keleti katolikus egyház, továbbá az ukrán evangélikus egyház liturgikus szertartása is.

A bizánci rítus egyik jellegzetessége, hogy a keresztény életbe való beavatás fő szentségeit (keresztség, bérmálás) együtt ünnepelik. A keresztelést bemerítéssel vagy leöntéssel végzik. Utóbbi esetben a víznek először a fejen, majd a csecsemő többi testrészén kell lefolynia.

A bizánci esküvő a "házastársak koronázásának" rituáléjára összpontosul. A pár megcsókolja az evangéliumot és a keresztet, majd háromszor megfordul az asztal körül.

A latin szertartású modern katolikus egyházaktól eltérően a bizánci rítusú templomokban, (még a modernekben is), freskók vannak a falon, amelyek a szentek életét illusztrálják, vagy Jézus életének jeleneteit.

Az oltár előtt, egy "fal" van, amelyre a szentek ikonjai vannak elhelyezve. Ez az ikonosztáz, amely az összes bizánci templomban megtalálható.

A liturgikus ünneplés mindig a Szentlélek iránti imával kezdődik.

A vasárnapi misét ünnepélyesen, több részből állva, énekelve ünneplik. A rituálé időtartama körülbelül két óra. Az ünneplés végén a közösség a még a templomban marad, hogy megkapja az áldást.

Mind a keleti katolikus és az ortodox egyházak bizánci hagyománya ismeri az isteni liturgia három formáját (így hívják az eucharisztia liturgiáját). Ezek:

• Aranyszájú Szent János liturgiája (a Vazul-liturgiából) az általánosan használt liturgia; egész évben ünneplik;
• Nagy Szent Vazul liturgiája (a Jakab-liturgiából). Ünneplik karácsonykor, vízkeresztkor, a nagyböjt minden vasárnapján (kivéve virágvasárnap), nagycsütörtökön
• Az előreszentelt adományok vagy másképp előre megszentelt áldozat liturgiája a nagyböjt alatt minden szerdán és pénteken, nagyhéten hétfőn, kedden és szerdán ^[1]

Számos liturgikus nyelvet használnak:

• ógörög és a görög koiné
• szláv
• román
• grúz
• klasszikus örmény
• szír és arab stb.

Elvben minden nyelv használható.^[2]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Byzantine Rite című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Rito bizantino című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Liturgia

• Ivancsó István: Szinopszis a magyar nyelvű bizánci liturgia emlékeiről, 1690–1999; Szt. Atanáz Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 1999
• Robert F. Taft–Hans-Joachim Schulz: A bizánci liturgia; ford. Jeviczki Ferenc, Kiss Etele, Nacsinák Gergely; Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Bp., 2005 (Varia Byzantina)
• Ünnepi könyv a bizánci egyház liturgikus évéhez; összeáll. Lakatos László; 2. jav., bőv. kiad.; Örökségünk, Nyíregyháza, 2008 (A Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek kiadványai)
• Ivancsó István: Görög katolikus liturgika; 3. jav. kiad.; Szt. Atanáz Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 2015 (Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszék)
• Baán István: "Uram, Tehozzád kiáltok!". Kis könyv a bizánci liturgiáról; Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 2016