Beavatás
Ez a cikk a Beavatás témával foglalkozik, amely alapvető szempont az emberek életében. A Beavatás ősidők óta tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya, a társadalom különböző területeire gyakorolt hatása miatt. A történelem során a Beavatás döntő szerepet játszott az emberiség fejlődésében, befolyásolva az emberek interakcióját, gondolkodását és egymáshoz való viszonyát. Ezért elengedhetetlen, hogy elmélyedjünk a Beavatás különböző szempontjaiban, az eredetétől a mai relevanciáig, hogy megértsük fontosságát és jelentőségét a jelenkori kontextusban.
A beavatás (latin: initiatio) egy átmeneti rítus , amely az egyén egy közösségbe vagy társadalmi csoportba való belépését vagy elfogadását jelzi. Olyan, gyakran vallási fogalom, amely vallásokon átívelő jelentést hordoz: jelöli egyrészt a tagságra pályázó ember beavatását a vallás (hit)titkaiba, másrészt befogadását a vallási közösségbe. [1] A beavatás az egyén (általában rituális) új állapotba való átlépése, amely minden vallásban megtalálható, s az a célja, hogy új vallási közösségbe fogadja be, vagy új állapotba léptesse át a közösségen belül. [2]
Az emberiség történetében sokféle beavatási szertartást ismerünk. Nem felnőtt emberek, sőt csecsemők is részesülhetnek a beavatás rítusában, holott ők természetesen nem válhatnak "beavatottakká".
Főbb elemek
A vallásokban a beavatási rítusok főbb elemei világszerte gyakran nagy hasonlóságot mutatnak. Ezekː
- Elkülönítés
- Az egyént elkülönítik a közösség többi tagjától és olyan helyre költöztetik, amelyet külön a jelölteknek alakítottak ki. Itt történik meg a felkészítés.
- Megtisztulás (testi-lelki)
- A megtisztulás alatt az egyénnek gyakran tartózkodnia kell a nemi érintkezéstől, egyúttal népenként és vallásonként eltérő étrendet vagy böjtöt írnak elő.
- Jelképes halál
- A képletes halállal véget ér az egyén egy életszakasza, hogy egy új korszakot kezdjen.
- Újjászületés
- A beavatás szertartása után az egyén gyakran új nevet kap és megkezdheti új életét. A római katolikusoknál bérmáláskor, az apácák és szerzetesek felavatásakor is új nevet kapnak, akárcsak a pápává választott püspök.
Példák
Beavatások a különféle vallásokban:
- a zsidóságban a körülmetélés és a bar-micvó
- a kereszténységben a legfőbb beavatás a keresztség
- ezen kívül a római katolikusoknál a bérmálást és az eucharisztiát is beavató szentségeknek nevezik, mivel ezen szentségek vételével kerül be a hívő a teljes egyházi kommúnióba[3]
- a protestantizmusban a konfirmáció
- az iszlámban a bajat (paktum), amellyel a szúfi növendék a rend tagjává válik
- a "kétszer-született" hinduk körében az upanajana
- a buddhizmusban, hinduizmusban az abhiséka
- az indiai vallásokban a díksá, főleg a dzsainizmusban
- a szikhizmusban a khandé dí páhul
Kapcsolódó cikkek
- Sak yant és kálacsakra (buddhizmus)
- A Mithrász-kultusz beavatása
- Wicca: Beavatás
- Tantrizmus: Beavatás
- A titkos társaságok beavatási szertartásai
- Alkímia
Hivatkozások
- ↑ Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
- ↑ Akadémiai Kiadó: Világvallások → beavatás
- ↑ Duchesne L.: Les origines de culte chériten, Paris
- Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
- Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006
