Melkita bizánci katolikus egyház

Ebben a cikkben teljes körűen és részletesen foglalkozunk a Melkita bizánci katolikus egyház témával, azzal a céllal, hogy az olvasónak mély és naprakész jövőképet nyújtsunk a témában. Eredetétől napjaink fejlődéséig, főbb jellemzői, alkalmazásai és a különböző területeken lehetséges hatásai révén. A Melkita bizánci katolikus egyház napjainkban nagy jelentőségű téma, amely nemcsak a szakértők és a szakemberek érdeklődését váltja ki, hanem a tudásra vágyó nagyközönségben is. Ezért a következő sorokban elmélyülünk annak különböző aspektusaiban, hogy gazdagító és kontextualizált perspektívát kínáljunk a Melkita bizánci katolikus egyház-ről.

 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Melkita bizánci katolikus egyház

(كنيسة الروم الكاثوليك)
Valláskeresztény
Felekezetkeleti egyházak
Lelkészi vezetőI. József[1]
Tisztségeantiokheiai görög-melkita pátriárka[2]
Szertartásbizánci
Tagság1,6 millió[3]
Nyelvarab
Alapítva1724
Rómához csatlakozott1729
SzékhelyDamaszkusz, Szíria[2]
A Melkita bizánci katolikus egyház
weboldala

A melkita bizánci katolikus egyház egy keleti katolikus, a római katolikus egyházzal teljes egységben lévő önálló (latin szóval sui iuris, azaz „saját jogú”) részegyház. Az egyház a Közel-Keleten született, de napjainkban a melkita katolikus közösségek az egész világon megtalálhatók. Jelenleg világszerte mintegy 1,5 millió hívője van. Az egyház az ortodox kereszténység bizánci liturgikus hagyományait és szokásait követi, az istentisztelet hagyományos nyelve az arab és a görög. Néhány teológus szerint az antiókhiai melkita egyház „a világ legrégebbi, folyamatosan létező keresztény közössége”.

Nevének eredete

A melkita elnevezés az asszír melk vagyis király szóból származik. Eredetileg az antikhalkédóni vagy miafizita hívők által használt, azon közel-keleti keresztényeknek a pejoratív értelmű elnevezése volt, akik elfogadták a 451. évi khalkédóni zsinat határozatát és elismerték a bizánci császár fennhatóságát.

A bizánci jelző a bizánci örökségű vallási rítusra utal, az keleti ortodox egyházak által használt liturgiára.

A katolikus elnevezés a pápának, azaz Róma püspökének egyházfőként való elismerésére utal, mint a katolikus egyház legfőbb pásztora.

Az egyház neve arabul ar-Rūm al-Kathūlīk (arabul: الروم الكاثوليك), ami szó szerint azt jelenti hogy "római katolikus". Az arab Rūm szó azonban jelentheti a bizánci birodalmat is (az úgynevezett "második Róma"). Így aztán az arab kifejezés úgy is fordítható, hogy "görögkatolikus".

Történelme

A melkita katolikus egyház születésének ideje egyidős a kereszténység közel-keleti elterjedésének idejével. Ahogy a kereszténység mind szélesebb körökben vált ismertté Antiókhiában (a melkita katolikus pátriárchátus püspöki székhelyén) nevezték először a térségben az igét hirdető tanítványokat keresztényeknek. Az időszámításunk szerinti második századra a kereszténység teljesen elterjedt Antiókhiában és Szíriában. Az egyház növekedése nem állt meg a keresztényüldözések ideje alatt sem, és a negyedik században a kereszténység hivatalos államvallássá vált.

636 -ban a jarmúki csata után az arabok elüldözték a bizánciakat Szíriából és bevezették az iszlám hitet. Bár a görög nyelv és kultúra megmaradt a köztudatban, különösen a jeruzsálemi melkiták között, a melkita hagyományok fokozatosan összeolvadtak az arab nyelvvel és kultúrával.

Szent Pál-kápolna Damaszkuszban

A melkita bizánci katolikus egyház pátriárkáinak listája

A melkita bizánci katolikus egyház pátriárkái Alexandria, Antiókhia és Jeruzsálem városok pátriárkái is egyben.

  • VI. Cirill Tanas (1724–1759)
  • IV. Atanáz Jawhar (1759–1760)
  • II. Maxim Hakim (1760–1761)
  • V. Teodóziusz Dahan (1761–1788)
  • IV. Atanáz Jawhar (1765-1768, ellen-pátriárka)
  • IV. Atanáz Jawhar (1788-1794, mint törvényes pátriárka)
  • VII. Cirill Siaj (1794–1796)
  • II. Agapiusz Matar (1796–1812)
  • IV. Ignác Sarruf (1812)
  • V. Atanáz Matar (1813–1814)
  • IV. Macario Tawil (1814–1815)
  • V. Ignác Qattan (1816–1833)
  • III. Maxim Mazlum (1833–1855)
  • I. Klemens Bahouth (1856–1864)
  • II. Gergely Youssef-Sayur (1864–1897)
  • IV. Péter Jaraijiry (1898–1902)
  • VIII. Cirill Jaha (1902–1916)
  • --- (1916–1919)
  • I. Demeter Qadi (1919–1925)
  • IX. Cirill Moghabghab (1925–1947)
  • IV. Maxim Saïgh (1947–1967)
  • V. Maxim Hakim (1967–2000)
  • III. Gergely Laham (2000–2017)
  • I. József (korábbi neve Jusszuf Abszi) (2017-

Jegyzetek

  1. ↑ Joseph Absi elected patriarch of the Melkite Greek Catholic Church. . (Hozzáférés: 2017. szeptember 21.)
  2. ↑ a b gcatholic.org Melkite Antiochia
  3. ↑ Ronald Roberson: The Eastern Catholic Churches 2010. Catholic Near East Welfare Association. . (Hozzáférés: 2010. december 1.) Information sourced from Annuario Pontificio 2010 edition

Források

Commons:Category:Melkite Greek Catholic Church
A Wikimédia Commons tartalmaz Melkita bizánci katolikus egyház témájú médiaállományokat.
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!